2015. október 10., szombat

Huszonnegyedik: Szád a számon

Ahoy, Bébirépák! (egy kis friss...)
Először is, sajnálom a csúszást!
Másodszor: 
Elképesztően köszönöm az előző fejezethez érkező kommentárokat, olyan boldoggá tettetek azzal, hogy tetszett a fejezet, s ezt le is írtátok! Köszönöm a 17500+ megtekintést (omájgááád q.q), a 36 feliratkozót (jesszus :')) és, hogy velem vagytok! Hatalmas öröm ez nekem, el sem tudjátok hinni, mekkora. 
Lett egy új kedvenc emojim, amúgy: *w* Folyton ezt használom, de ha egyszer bejön...!
Amúgy azt vettem észre, hogy mostanában úgy jár a szám, mint a kacsa feneke... 
Ps.: Ez a fejezet inkább olyan töltelék lett, egy értelmetlen kis katyvasz, de remélem attól még tetszeni fog.
All th love, RS


Szád a számon

{Eric Saade}
Lehunyt szemekkel pihentem az ágyban, hason fekve próbáltam még egy kicsit aludni. Fáradt voltam, a gondolataim is össze-vissza cikáztak; nem tudtam őket hova tenni, és egyenlőre még leragadtam abban a fázisban, hogy azon agyaltam, a múlt éjjel mégis mennyire volt valós. Mert esküszöm, ha csak álmodtam az egészet, elfutok valamelyik Sarkkörre! Beleőrülnék...
Sosem voltam az a fajta srác, akinek egy vadabb este után rossz, nehéz lett volna felkelni, remekül bírtam a piát és az, ha másnaposként ébredtem, inkább csak úgy jött ki rajtam, hogy szörnyen fáradt voltam. És ez azért valljuk be, rohadt nagy mázli! Szóval áldottam az eget, amiért a fejfájás és a hányinger messze elkerült, de ugyanakkor imádkoztam is az égiekhez, hogy senki se zavarjon meg a regenerálódásomban, mert annak nem lenne jó vége. Úgy, mint általánosban a hokis karrieremnek. Inkább hanyagolni kellett volna mindkettőt.
Viszont a lustálkodás sem akart nagyon összejönni, mert mikor egy hangos visítással bevetődtek mellém az ágyba, és erre én ijedtemben majdnem lefordultam a matracról, a szemeim kipattantak, s egyből felültem. Csak, hogy dicsekedjek: hasizomból. Ha ha ha.
- Te meg vagy húzatva - nevettem hitetlenül, amint megpillantottam azt a gyönyörű arcot, s azt a két, csillogó kék szempárt. Látszott rajta a fáradtság, némi kábaság s, hogy még nemrég kelt, de nem úgy tűnt, mint akit az az apró tény érdekelne, hogy az új év első napján ő már dél előtt ébren van. Mondjuk mulatságos volt, de nem a hajnali órákban, mikor körübelül négy órát, ha aludtam. És ez azért eléggé horgasztó, be kell vallani.
- Lehet - vont vállat ártatlan arccal, mosolyom levakarhatatlan volt. Teljes mértékben boldog voltam. Már tudtam, nem álmodtam. Csak nem mertem beleélni magam. - Felzavartalak?
- Igen, mivel elég fura lenne egy ilyen ébresztő után békésen tovább szunyálni, de nem baj - mosolyogtam még mindig, szinte már fülig érő vigyorral néztem Laycie-re, miközben alkarját megragadva az ölembe húztam őt.
Mindig úgy elcsodálkoztam, hiszen Layciet nem érdekelte, ha sokat evett, akkor nasizott, amikor olyan kedve volt - ezt külön szerettem egy lányban, egyébként -, és mégis, basszus, egy deka felesleg, annyi sem volt rajta! Minden millimétere tökéletes volt, nem meglepő módon. Bezzeg én, ha kicsit elengedtem a nadrágszíjat, és valamelyik gyorsétterembe mentem kajálni a héten esetleg többször is, plusz lusta voltam az edzésekhez is, egyből meglátszott a bébihájam! Fujj, ez de gusztustalanul csajos volt... De nem, bakker, mert egy pasinak is lehetnek ilyen problémái! És erre meg... Laycie-n nem volt semmi fognivaló, sőt, lényegében az alkata egészen olyannak hatott, akár egy tizenhét évesé. De kit érdekel ez, ha az ember szerelmes, és emiatt hibátlannak találja a párját?! Pont idevág anyukám örökös idézete: Fiam, találd meg azt a lányt, aki még hibákkal is hibátlan! Nos... Azt hiszem, megtaláltam. Nem ártana be is mutatni a családomnak... Kár, hogy Karácsonykor is csupán egy futó beszélgetést ejtettünk meg, nem igaz?
  Szívverésem meglódult, azt hittem, kifut a mellkasomból, viszont elképesztő boldoggá varázsolt a tény, hogy én ezt megtehettem, hogy végre megvolt rá a jogom, hogy az ölembe ültessem és, hogy ilyen jó érzés is volt ez az egész. Belsőm lángra lobbant tőle, piszkos fantáziáim megmérgezték pillanatnyi helyzetünket a gondolataimban, hiszen az ölemben volt, velem szemben, lovagló pózban. Hmm... Kezeim derekán voltak, az övéi a mellkasomon. Csillogott a szeme - neki mindig, basszus! -, a szája kissé elnyílt, és szaporán vette a levegőt. Jól esett a férfiegómnak, hogy ezt ki tudtam hozni belőle, kifejezetten hiányzott az érzés.
Olyan gyönyörű...
Igazából egész este beszélgettünk. Mindenről. Miután Laycie felvette az egyik pólómat, hogy elkerüljük az esetleges hódításokat, és a kínos, feszengő lékkört, hátunkat az ágytámlának döntve kezdünk bele, s először fel sem tűnt, de ujjainkat összekulcsolva ejtettük be közénk. Mikor észrevettük tudatalattink nyilvánvaló utalását, mindketten felnevettünk. Amolyan kínos, de élénk kacaj volt ez, ami után már azon röhögtünk, ahogy a másik nevetett. Tetszett, hogy ennyire egy hullámhosszon voltam a lánnyal, és, hogy nem volt az a tipikus picsás csajszi. Nem is volt pasis, ő valahol a  kettő között helyezkedett el, talán így lenne megfelelő ez az állítás.
Ohh, egészen elkalandoztam... Tehát.
Szenvedtem egy darabig vele az ölemben, hogy hátamat a támlának döntsem, s közben igyekeztem nem megszakítani a szemkontaktust. Ám, ahogy Layc egyszer csak megnyalta a száját, én kiszáradt torokkal, de tükörképként nyaltam meg az enyémet. Egy kívülállónak furcsa lehetett volna azt látni, hogy két egymással szemben lévő emberke, egymásra bámulva az ajkait nyaldossa... el is mosolyodtam a gondolatra, amitől Laycie is így cselekedett. De mégsem következet be az a várvavárt, sugárzó mosoly, mert hirtelen ajkai enyémeken kötöttek ki. Szívem hatalmasat dobbant, és úgy voltam vele, kell a fenének az a mosoly, ha megkapom az ajkait! Kissé bátortalanul csókolt, nem úgy, mint tegnap este, vagy az utána következő lopott csókok alkalmával, de ugyan olyan jó volt, mint az eddigiek. Mérhetetlen boldogságot okozott nekem, szerintem nem is volt vele tisztában, mégis mekkorát. Senki sem tudja magát egy szerelmes pasi helyébe képzelni, leírhatatlan, elmondhatatlan, fájni is tud néha, ugyanakkor mámorító is; nem vagy önmagad. De őszintén szólva leszartam. Mert amikor jobbom magától mozdult a hajába, a másik kezem pedig bár esetlenül, de arcát próbálta elérni, éreztem, felesleges volt ezt eddig húzni, mikor utólag nézve nyilvánvalóak voltak a dolgok. 
Mivel elég közel hajoltam hozzá, ezért kissé nehézkesen ment a mozdulat majd, mikor játékosan ugrott egyet pont a kicsi Eric felett, én a hirtelen jött impulzustól elnyílt ajkakkal, döbbenten pislogtam, majdnem felnyögtem. Tartani akartam magam, de a közelében ez egy piszok nehéz feladatnak számított, basszus! Az este is bizonyította.
A lány kihasználta pillanatnyi kiesésemet, és forró nyelve máris az enyémmel játszott. Tetszett, hogy ilyen heves volt, a félős, szégyenlős lányok valahogy sosem voltak az eseteim. Felbátorodott, karjait nyakamba akasztotta, és elképesztően vadított a dolog, hogy pusztán alsóneműben csókolóztunk mindketten. Tudtam, ennél tovább egyenlőre még nem mehetek, de szerettem, és képes voltam rá várni. És azt hiszem, ezt a mögöttünk tudott estével bizonyítottam is. Legalábbis remélem. Nagyon remélem.
Egy sóhajba fojtott halk nyögés szakadt fel mindkettőnkből, azt hiszem, egyszerre sóhajtottunk. Nem tudom, de nem is érdekel igazán, mert Laycie ajkai puhák voltak és édesek, a nyelve forró, ahogy a teste is. Jobbom a hajából a hátára siklott. Nem viselt pólót, mert valószínűleg éppen öltözött, és milyen jól tette, hogy csak így ugrott be mellém... A bőre szintúgy puha volt és forró, ahogy végig simítottam hátán. A lapockája alá ért kezem, onnan gerince mentén simítottam fel, amitől újra felsóhajtott, és elhúzódott kicsit. Kinyitottam szemeimet, de még éreztem számon leheletét. Nagyon közel volt, talán egy centit, ha távolodott. Belefájdult a szemem, ahogy ilyen közelről próbáltam íriszeibe nézni, de nem számított. A szemei sokkal világosabbnak hatottak a fénytől, ami az ablak felől áradt, és csillogtak is. Szerelmes voltam a kékjeibe, melyek pajkosan vizslatták arcomat, de természetesen magába a lányba is.
Ő is a szemeimbe nézett, és, bár nem láttam ajkait de a tekintetén látszott, hogy mosolygott. Óvatosan hozzám érintette alsó ajkát, ami egy újabb sóhajt eredményezett, s egy újabb csókot hozott magával, ezt pedig legalább háromszor eljátszottuk, amikor is hátrébb húzódott, s felpattant.
- Jössz? - háttal állt nekem, de tudtam, hogy mosolygott. A hangja elárulta.
Nem tudtam levenni szemem fenekéről, vékony, hosszú lábairól, vagy úgy ámblokk a csodás lényéről. A szekrényhez ment, hallottam, ahogy kissé megnyikordult az ajtaja. Ruhák susogtam, minden bizonnyal öltözködött. De én csak vigyorogva feküdtem, közben a plafont fixírozva, és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy mindez velem történt meg. Pedig igaz volt. Megkaptam a lányt! Hivatalosan mondjuk nem... De ha eddig eljutottunk, csak nem lehet olyan nehéz feltenni egy kérdést...
- Lent leszek a konyhában, reggelit készítek mert sanszos, ha felkeltek, a gyomruk olyan hangosan fog korogni, hogy földrengésnek tűnik majd - hajolt vízszintesben lévő testem felé, majd kis puszit nyomott orromra, és kisietett az ajtón. Beletelt néhány percbe, mire összekapartam magam, és már egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, valószínűleg a csókunk miatt. Nem tudom, de annyi biztos, hogy egy levakarhatatlan mosollyal értem le a konyhába, majd öleltem át derekát, miközben a serpenyőbe törte a tojásokat. Államat vállára támasztottam, teljesen neki simultam, s biztos voltam benne, hogy érezte, mennyire hevesen is vert a szívem.
- Kukucskálj ki a nappaliba, beszarás, ami ott van - suttogta halkan, félig megfordulva ölelésemben. Nehézkesen, de elengedtem, és az ajtófélfába kapaszkodva hajoltam ki, hogy megleshessem a nagy helyzetet. Majdnem felnevettem a látványra, a jelek szerint igencsak sokáig fent voltak, és nem is tétlenkedtek. Lucy és Drew a kanapén feküdtek ölelkezve, a lábuknál Oliver nyúlt el: feje majdnem a földön, lábai a háttámlán. Kyle az egyik babzsákban aludt, nyitott szájjal szuszogott. Keze egy chipses zacsiban volt, szája körül ott volt a maradék is. Oliver hangosan horkolt, szinte belefájdult a fülem. Felnevettem és visszamentem a mindeközben szorgosan ügyködő nejemhez.
- Mi jót csinálsz? - érdeklődtem, miközben felpattantam mellé a pultra. A kezembe nyomott egy vízzel teli poharat és egy bogyót, s, bár nem volt rá kifejezetten szükségem, de hálásan fogadtam el, majd nyeltem le. Azt hiszem, az adrenalinnak köszönhetem az éberségemet.
- Tükörtojás, narancslé, gofri, és a maradék mézeskalács lesz a reggeli, több nem telik tőlem - fintorgott, felnevettem.
- Több? - fogtam meg kezét furcsa, értetlenkedő hangszinttel, és széttárt lábaim közé húztam. Kezeit nyakamba akasztotta, mellkasomnak döntötte homlokát. Biztos vagyok benne, hogy érezte a szapora szívdobogásomat, mivel egy bujkáló mosollyal nézett fel rám, majd nyomott egy apró csókot szám sarkába. Érintéseink nem voltak kifejezetten óvatosak, nem féltem, mikor megcsókoltam: ismertük már egymást, mint a rossz pénzt, és tudtuk, milyen is a másik vérmérséklete, szokása, véleménye.
Talán ennek a nézőpontnak köszönhető, hogy miután a többiek felébredtek, és kellőképpen magukhoz is tértek, majd leléptek valami nagyon fontos dologra hivatkozva. Mi csak vállat vontunk, és igazából még örültünk is annak, hogy kettesben maradtunk. Jobb volt ez így.

{Laycie Phell}
Eric mellett ébredni olyan volt, mintha a mennyország és a pokol összeolvadt volna, s felhőkön utazva égettek volna el. Az első, ami eszembe jutott az az volt, hogy mennyire édesen szuszogott - igen, férfi módjára nem horkolt, és ezt díjaztam -, a második pedig az, hogy mennyire jó voltam, hogy én keltem fel előbb, egyébként meglepő módon, már a mormotaságomat tekintve. Bámulva néztem az arcát, majd úgy döntöttem, abba hagyom a bámulását, és inkább elmegyek tusolni, ezzel is tisztítva egy kicsit az agyamon. Meg kell hagyni, jót tett a forró víz, éberebb lettem tőle, és ez kellett nekem, már a tegnapi állapotomat tekintve.
Aznap nagyon sokat nevettünk. Nagyrészt a konyhában voltunk, és megpróbálkoztunk a sütéssel, de ez nem lett eléggé átgondolva, ugyanis nem, hogy a pult és a padló is lisztes lett, de még a ruhánk is. Eric azzal vigasztalt, hogy nem baj, ha nem megy a fánk, akkor majd rendelünk. Nos, ezen én úgy felhúztam magam, hogy ő kapott egy taslit, a liszt pedig egy adag tojást és tejet, s végül csak összehoztam én azt a rohadt fánkot! Büszke arccal vonultam ki Erichez a nappaliba, és raktam le elé a tányért a még forró fánkokkal, de a dolgok végül nem úgy sültek el, ahogy én azt elterveztem: két kezébe fogott két nasit, majd az arcom mindkét felére nyomta a porcukros részét, mintegy púdert. Itt tört ki a harmadik világháború, amit sajnálatos módon ő nyert, de be kell vallani, ismerve az erőviszonyokat, esélyem sem volt.
- Várj, ez fotóért kiált - emelte magasba mutatóujját várakozóan, nehogy letöröljem a sminkemet, s miután gyorsan felszaladt a telefonjáért, meg is örökítette a pillanatot. Én pedig bárhogy is kértem, hogy ne rakja ki sehova, ő csak azért is megtette. Egész nap fotózott, én pedig egy idő után már pózoltam is. Például, a hajamat két copfba fogtam, felraktam a szemüvegemet, amit csak nagyon ritkán használtam, és így mutatkoztam a képeken. Egy igazi bombázó lehettem.
- Nézd, mit találtam! - kiáltottam fel Eric mellett, miközben felmásztam a pultra, és levettem a polcról egy befőttes üveget. Halványan érzékeltem, ahogy Eric hátulról lekapott, úgyhogy gyorsba tarkón legyintettem, majd egy győztes vigyorral néztem rá. De nem törölte ki a képet, engem meg valahogy felvillanyozott a tény, hogy volt a mobiljában egy kép a fenekemről.
Lecsavartam az üveg tetejét, de mielőtt még belenyúlhattam volna, Eric megelőzött. Félrelökte a kezemet, elragadta tőlem a zsákmányomat, és ördögien kacagva rohant vele a nappaliba, majd vetődött le a kanapéra. És amikor utána mentem, már beletörődve, hogy én bizony nem kapok a gumimaciból, ő az alkaromat megragadva az ölébe húzott, és a számba adogatva ajándékozott meg pár szem gumicukorral.
- Szereted? - vigyorgott pimaszul, felnevettem.
- Imádom - biccentettem, és innentől én adogattam neki a darabokat, főként a sárga színűeket, mivel azokat favorizálta a drága.
Aztán Eric csodálatos ötlete következett: a macik lába az én számban, a feje az övében. Meg kell hagyni, vicces volt. Sokat nevettem, főleg akkor, amikor Eric direkt hagyta, hogy elvegyem a macit, majd, amikor már az egész az én számban volt, ő egy szenvedélyes csókkal visszaszerezte. Jó, ez azért egy kicsit guszta is lehetett, így elmondva, de ott, abban a pillanatban muris volt.
- Mit tennél most legszívesebben? - kérdezte kacéran, mikor a kanapé két oldalán ülve bámultuk egymást, és a rádióból hangosan szólt Ellie Goulding Outside című száma. 
- Csak beleülnék az öledbe, és megcsókolnálak. Ennyi - vontam vállat egy szemtelen mosollyal, aztán máris teljesítettem képzelgéseimet.

8 megjegyzés:

  1. ~Nyuu~ Ez valami... csak hogy a férjed szavaival éljek PER-FECT :D A szó szoros értelmében! ;)
    Ezen a részen besírtam:
    "Pici Erik"
    Tudod te, milyen kis perverz fantáziám van xD
    Elképzeltem ahogy Eric és Laycie egymás szájába adogatja a gumicukrokat *_*
    Ahw <3
    Annyira imádni valóak együtt :3
    Ne merészeld őket szétszakítani! xd
    Imádlak <3
    Siess xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lassan új értelmet nyer a DIrectioner világban a Perfect szó :3
      Igen, Pici Eric. :"D Tisztában vagyok a helyzettel, volt már alkalmam piszkos dolgokról beszélni veled. (lol)
      Örülök, hogy tetszett, de semmit sem ígérhetek! <3
      Énis :) xx

      Törlés
  2. Istenem, de aranyosak! ♥ Ahogy Eric érzéseit leírod, teljesen beleéltem magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez most egoista lesz, de szerintem is. :"D
      Örülök, hogy tetszett! :)
      Ölel, RS

      Törlés
  3. Végre, haladás! Ezt vártam már fényévekkel ezelőtt *o* Nagyon cukik a kis drágaszágok :3 És mint mindig, megint csak jó lett :D
    Az előző résszel kapcsolatban volt bennem egy furcsa érzés: egyszerre lepett meg és éreztem úgy, hogy tudtam, hogy ezt fogja tenni Eric, amikor majdnem lefeküdtek. Mindenesetre nagyon jó ötlet volt ;) Millió puszi: Barby xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! ^^
      Az igazat megvallva nem így terveztem, de ha már így jött ki a lépés, úgy voltam vele, miért ne? :D
      Köszönöm! :) <3
      xoxo, RS

      Törlés
  4. Nagyon nagyon nagyon szuper volt ! Végre összejöttek . Szuper ötleteid vannak ! Élethűn irod le az dolgokat , érzéseket . Minden héten alig várom a részeket . Love :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de örülök, hogy tetszett! Köszönöm! :) <3 xx

      Törlés