2015. június 18., csütörtök

Négy: Kicseszettül nem ismernek

Hello, Sültkrumplik!
Rettentően köszönöm az eddigi megtekintéseket, kommenteket és feliratkozókat, oly sok mindent jelent nekem e két szám, szavakba sem tudnám önteni...  vigyorogtam, mint a vadalma, mikor ma felnéztem az oldalra. Mondjuk azt nem tudom, egy vadalma mégis hogy tud ilyen arcmimikákat produkálni, de azt hiszem, ez talán jelenleg lényegtelen. :D
Remélem, tetszeni fog a rész, igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. (:
xxx.reasonelll

Laycie Phell

Törülközőben rohangáltam a fürdő és szobám között, talpam csattogott a kövön s örültem, hogy nem csúsztam meg. Nem jött volna jól egy kék folt... ismét.
Kissé késésben voltam, elhúzódott a tusolás is, és egy pöppet gondom volt azzal is, mégis mit vegyek fel. Ugyanis annak tudatában, hogy nem csak anyummal fogok dumcsizni, máris jött a késztetés, hogy ki kéne csípnem magam. Nem túlzásba esni, csupán egy kicsit elegánsabban. Ezen az elven haladva léptem be gardróbomba, s vettem ki azt a szettet, melyet igazából nagyon is imádtam: egy hosszanti csíkos nadrágot egy valamivel csinosabb, spagetti pántos felsővel. Ehhez választottam egy számomra oly kedves magassarkú cipőt, s néhány kiegészítőt. Sminkemmel nagyon nem bajlódtam, egy egyszerű alapozóval és szájfénnyel, na meg az elmaradhatatlan spirállal egészítettem ki szerelésemet, hajamat engedtem a szokásos göndörségében a vállamra omlani, és a tükörbe nézve én meg voltam elégedve magammal, ezért gyorsan el is indultam, mielőtt még tényleg elkésnék. A földszintre érve kivettem kocsikulcsomat a kis fonott kosárból, fejem tetejére toltam napszemüvegemet, és a kerten átrohanva már autómban is tudhattam magam. Bepötyögtem a GPS-be a koordinátákat, s aztán a gázra taposva kint is voltam az utcából. Minél hamarabb le akartam tudni az egészet, hogy aztán egy doboz csokis fagyi és sültkrumpli társaságában tölthessen a napomat, ha már forgatásra nem kellett mennem.

×××

Leparkoltam a hatalmas irodaház előtt, s egy gyors bámészkodást követően már indultam is befelé. Telefonomon gyorsan írtam egy sms-t Anyumnak miszerint már itt vagyok, s azonnal jelezte is a készülék: látta. A portánál elmondtam kit keresek, szerencsére segítőkész volt a lány, és elmagyarázta, merre is kell mennem. A lifttel fel a legfelső emeletre, majd jobbra és már ott is voltam. Bekopogtam a nagy fekete ajtón, s amint hallottam a választ, benyitottam
- Jónapot, szia Tish - köszöntem illedelmesen, ilyen helyzetekben nem úgy mutatkoztam, mint a hosszú barna hajú nő lánya, hiszen benne volt a pakliban, hogy máris hátránnyal indulok az ügyben ha kiderül: nekem bizony az anyám a menedzserem.
- Nyugodtan tegeződjünk és ne aggódj, ismerem a családot, így édesanyádat is - mosolygott kedvesen az egészen addig ismeretlen férfi, majd felállt, megkerülte ugyanúgy ébenfekete íróasztalát, s kezet ráztunk.
- Laycie Phell - mutatkoztam be illedelmesen.
Szimpatikusnak találtam, már így első ránézésre is.
- Lucas Morganstein - válaszolt. Igazán sármosnak volt mondható, bár nem tudtam, mégis hány éves lehetett. Olyan negyvenre saccoltam... Arcát pár napos borosta fedte, barna haja rövidre volt nyírva, s ehhez társult az a két mélybarna szempár. Biztosra vehettem, hogy a maga korában baromi jó partinak számított, hiszen szeme még akkor is pajkosan csillogott.
- Csini vagy - súgta anyum, elvigyorodtam. Megpróbálva a nőiesség határain belül mozogva, leültem mellé, s keresztbe raktam lábamat, úgy kényelmesebb volt.
- Köszi - adtam puszit arcára gyorsan, hiszen a férfi mindeközben türelmesen várakozott.
- Tehát, térjünk a lényegre - kulcsolta össze ujjait tárgyilagosan az asztallapon, tekintete kettőnk közt cikázott, majd rajtam állapodott meg. - Mennyit tudsz egy bizonyos Eric Saade-ről?
- Csupán annyit, amennyit a média lehoz, na meg ugye szakmabeli, úgyhogy láttam már díjkiosztón, fellépésen, meg ilyeneken - magyaráztam értetlenül, anyumra pillantottam, egyfajta magyarázatra számítva. - Plusz a húgával anno egy osztályba jártam egy ideig, bár Ericcel igazából sosem találkoztam... Mi közöm lenne nekem hozzá? 
- Ühüm - bólintott, miszerint érti. - Nos, egyenlőre még semmi.
Felvontam szemöldököm.
- Kifejtenéd? - kérdeztem.
Bátran mertem tegeződni, ezt a témát már letárgyaltuk. Amúgy is elég kínos lett volna huszonkét évesen csókolomozni, nem?
- Természetesen, ezért vagyunk itt - bólintott. - Gondolom annyit azért tudsz róla, milyen életmódot is képvisel...
- Botrányosat? - kérdeztem rá egy fanyar mosollyal. Igen, tökéletesen tisztában voltam vele, édesapám folyton azzal viccelődött, hogy lázadó természetem nehogy ilyen szintre fajuljon. Ilyenkor esett meg egy kiadós apa-lánya birkózás, melyet sajnos majdnem mindig én vesztettem el. De szerintem annak ellentmondva, hogy családomban én voltam a legkisebb s kétségtelenül leggyöngébb is, egészen jól bírtam a gyűrődést. Kaphattam is volna érte "Család-Oscar"-t! 
- Pontosan. Eddig nagy kanállal falta az életet... - állította.
Felvontam szemöldökömet.
- Múltidő?
Határozottan bólintott egyet, értetlenül figyeltem a folytatásra.
- Igen, ez megváltozik. Mától kezdve - tette hozzá gyorsan a végét.
Még mindig buta érzéssel hajoltam előre, s támaszkodtam meg térdemen.
- Nem egészen értem, és azt sem, hogy miért kell nekem...
- Nemsokára megtudod! - vágott szavamba, elhallgattam. Hát, oké. 
Figyeltem, hátha folytatja, azonban csak piszmogott, rendezgetett valami ocsmány sárga színű dossziét. Nem mertem szólni, nehogy tiszteletlen legyek, de igencsak megvolt bennem a késztetés!
- Tegnap behívattam, s közöltem vele a tényt. Kicsit ki volt akadva, hihetetlennek és viccesnek vélte, de természetesen ez nagyon is komoly dolog - szólalt meg végre. 
Összevont szemöldökkel néztem egyenesen szemeibe. Gondoltam én mindenre, tényleg mindenre ami esélyes lett volna, amit közölhetett volna velem, de arra határozottan nem, ami következett.
- Ne haragudj, tuti hülyének nézel, de ez nekem még mindig rettentően magas.
Féloldalasan elmosolyodott, majd lerakta végre azt a mappát. 
Hallelujja!
- Kapott egy listát, melyben éppen feltűnő, híres csillagok szerepeltek - kezdte. - Úgyszint Te is.
- Hogy micsoda? Ez komoly? - döbbentem meg, anyum felé fordultam, ő azonban nem volt hajlandó rám nézni.
- Igen, teljesen - erősített meg. - Ki kellett választania egy lányt, s ez a lány Te lettél.
- És ez nekem miért is jó pontosan? - vontam össze szemöldököm, kiegyenesedtem ültömben. Próbáltam nőies és tárgyilagos lenni de azt hiszem, a hír kissé letaglózott. 
- A barátnője lettél, egészen pontosan a felesége - húzott ki egy asztalfiókot semleges arccal, s kivett belőle egy dobozt, ám azt nem láthattam, mégis mit, és abban a pillanatban nem is igazán érdekelt. Ám hamar visszatette úgyhogy gondolom, csak valamiféle pótcselekvés lehetett.

- Tessék? Ez ugye csak egy vicc? - nevettem fel. - Anyu? Nevess velem te is! Ez annyira szánalmas. Ugyan már... - fordultam ismét női szülőm felé, de mikor végre valahára ő is figyelmével illetett, egyből abbahagytam. Felemelt karjaimat leengedtem, kissé elnyílt ajkakkal kapkodtam tekintetem a két jelenlévő között.  - Mondd, hogy ez csak egy rossz vicc! - már szinte kérleltem, kétségbeesetten pattantam fel. - Kérlek...
- Nyugodj meg, Kedvesem - próbált csitítani, ám azt hiszem, még csak akkor kezdtem el. Ez pedig nem jelentett túl sok jót. - Édesanyád beleegyezett ebbe.
Hatalmas szemekkel néztem az említett személy felé, aki rendületlenül állta tekintetemet. Egyszerűen nem hittem el, amit hallottam. Ilyen egyszerűen nincs!
- Na jó, elég! - csattantam fel. - Hogy egyezhettél bele egy ilyen abszurd dologba?! - beszéltem most már egyenesen anyumhoz, de ő nem volt hajlandó válaszolni. Mindenfele nézett, csak rám nem. 
Egy pillanatra átfutott agyamon, hogy szüleim komolyan utálnak, de elhessegettem eme kedves gondolatot, másnak is kellett a hely.
- Ezzel a Te hírnevedet is növelhetnénk, gondolj csak bele - szólalt meg édesanyám. Szinte villámokat szóró szemekkel néztem rá, nem is folytatta.
- Képes lennél eladni a lányodat? - beszéltem lenéző hangnemben, nem érdekelt, ha tiszteletlennek nevez. Egy kevés ideig még Lucas jelenlétét is elfelejtettem, annyira lekötött a tény: az anyám, az a személy, kinek száz százalékosan mellettem kéne állnia hajlandó lenne belemenni egy ilyen idióta dologba, mint ez! 
- Majd később megbeszéljük, drágám... - súgta kedves hangnemben.
Szemeimet lehunytam. Próbáltam kicsit lehiggadni.
- Na és apu? - kérdeztem kicsit nyugodtabban.
- Ő...
- Úgy beszéltük ezt meg, hogy Billy erről nem tudna semmit - mondta Lucas, s nekem itt jött el az a pont, mikor szó szerint kiszakadt belőlem minden.
Mutatóujjamat felemelve jeleztem, kérnék egy percet, úgy éreztem, ha abban a pillanatban mondanék valamit, annak nem lenne jó vége.
- Laycie, akár le is ülhetnél...
- Most légyszíves... kérlek... csak ne mondj semmit.
Fel alá járkáltam a szobában, miközben az agyam folyamatosan kattogott. Egészen addig, amíg még csak a "normális" témánál tartottunk, egész jól megvoltam lelkiekben is. Ám onnantól kezdve, hogy beleszőtték apukámat is... ehhez már nem volt hozzászólni-valóm. Ő volt az egyetlen, akivel bármikor, bármit meg tudtam beszélni. Aki megóvott a fiúktól, aki beindította a karrieremet s egyengette is azt, plusz tanácsokat adott azzal kapcsolatosan - hiszen értett a szakmához - , aki imádott, aki játszott velem, elaltatott az álmatlan éjszakákon, reggelente elvitt a sulihoz, halál lazán kezelte a barátaimat de magát az életet is , s bár megvoltak a szabályi mégis ha átléptem azokat akkor is szemet hunyt felette, na meg olyan meleg, kedves mosollyal és csokibarna szemekkel rendelkezett, hogy az valami hihetetlen... ennek a személynek kellene az arcába hazudnom? Komolyan ezt várják tőlem? Mert akkor kicseszettül nem ismernek!

3 megjegyzés:

  1. Wow!
    Imádom az irásod!
    Azt hiszem, most irok ide először, szóval előre is bocsánat az értelmetlen fecsegés miatt.
    Tetszik, ahogyan irsz. Van saját stilusod, ami egyedivé teszi az amúgy is nem sablonos történetet. Imádom <3 (Eric-et is, de ez most mellékes)
    Várom a következő részt :3
    u.i. irtam chatben is, de még van egy mondanivalóm.
    Szóvaaaal... benne lennél egy cserében? Két oldalamra kitennélek téged, cserébe én is kiteszlek a sajátomra. Erről a két történetről lenne szó. http://osszezarva-tina.blogspot.com/ ; http://ablakomba-besutott-a-holdvilag.blogspot.com/ :)
    Előre is nagyon köszönöm :3
    u.u.i. tudom, pofátlan vagyok :D
    u.u.u.i. siess a következővel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De drága vagy. :D És abszolúte nem pofátlan! :)
      Ugye, hogy egy szexi dög? A férjem, úgyhogy nem adom! ;)
      Természetesen benne vagyok a cserében, már ki is raklak.
      Igyekszem, köszönöm kommented. <3
      Ölel,
      reasonelll

      Törlés
    2. Egy kis bibi jött közbe, de amint a gépem (vagy az a fránya blogger rendszere) engedi, azonnal teszlek is a cserék közé, bármennyire is hangzott ez így nagyon hülyén. :) xx

      Törlés