2015. november 21., szombat

Harmincegyedik: Keménymag

"A váratlan sosem kellemes."
Reggel arcomon mosollyal ébredtem, fejem Eric mellkasán pihent. Nem tudtam, hogy kerültem ide, mindenesetre azt hiszem, megtaláltam a tökéletes fekvőhelyet. Fülem alatt éreztem szívének ütemes dobogását, karjával derekamat ölelte, és álmában is közel húzott magához. Felemeltem fejemet, hogy megnézhessem az arcát, majd az ébresztőórát az éjjeliszekrényen, aztán tekintetemet visszavezettem barátom arcára. Szája elnyílt, halkan szuszogott, szempillája néha-néha megrándult. Valamiért viccesnek találtam az ábrázatát, és felkuncogtam. Morgós hangot kiadva nyitotta résnyire szemeit, és hunyorogva, bosszúsan pásztázta arcomat.
- Nem szeretem, ha alvás közben néznek, aztán még ki is nevetnek - tájékoztatott, és háttal fordult nekem. Azonban ujjainkat összekulcsolta, és magával rántott. Felnevetve estem rá oldalára, és próbáltam kiszabadítani a karomat, melyet időközben szorosan körülölelt, és nem is tervezett elengedni. - Tusolj velem.
- Miért is? - incselkedtem. Eddig tökéletesen indult a reggelünk.
Feltérdeltem, és sarkamra ültem, közben magam köré tekerve a paplant.
- Mert csak - fordult félig hátra, és félig térdemre feküdt. Pimaszul mosolygott rám, elsimítottam egy tincset a homlokából. - Az esti zuhany nem volt elég - harapott alsó ajkába.
Lepergett előttem az esti zuhanyunk alkalmával megejtett lopott csókok, vagy, ahogy ölébe kapva a hideg csempének dönt, és többször is átvisz a gyönyör kapuján. Életem legjobb estéjét töltöttem el vele, és örökre beégette magát az emlékezetembe.

×××

- Hiányozni fog ez a hely - ismertem be, majd az ablaküvegnek döntöttem a fejemet, és a mellettünk elsuhanó tájat kémleltem. Titkon reméltem, még jövünk majd ide, de valahogy éreztem, hogy a számunkra megmaradt maximum fél évben, ameddig még a lerövidített szerződésünk szól, nem nagyon fogunk ilyen mértékű szabadságot kapni, hogy vakációzni is eljöhessünk. Ha viszont úgy nézzük, hogy egy házban élünk... Na meg ugye az ellenállhatatlanságom.
- Nekem is, de még jöhetünk ide... tudod, élményeket gyűjteni - nevetett fel, kezét combomra rakta. Mancsára sandítottam, és szám sarka megrándult, ahogy visszafojtottam a mosolyomat.
- Hol van a kezed?!
- A helyén - nevetett fel, mosolyogva ráztam meg a fejemet. Annyira szerettem ezeket a pillanatokat. Olyan békésen voltak, mint a ma született bárány, olyan viccesek, mint egy tüsszentő nyuszi, és… Ezen nincs nagyon mit fokozni. Bámulatos. Meg nyálas.
Stanford ha úgy nézzük, egész közel van Londonhoz, de ha meg másként, akkor nem igazán. Nos, ez szerintem nálam hangulatfüggő, mert mikor még odafelé tartottunk, piszok hosszúnak tűnt az út - mert izgultam, gondolom -, viszont a visszafelé vezető úton elrepült az idő. Eric bekapcsolta a rádiót, és egy önelégült vigyorral nézett rám, mikor meghallotta legújabb slágerének refrénjét. Felnevettem, megpaskoltam a vállát, mintegy gratulációt, majd fintorogva hallgattam az újabb hetyke hozzászólásokat, mikor észrevette, ahogy a lábam önkénytelenül mozogni kezdett a zene pörgős ütemére. 
- Ne szállj el, de talán ki lehet jelenteni, nem vagy annyira szar énekes - sandítottam rá csintalanul.
- Ehhh, köszönöm a bókot - fordította fejét egy pillanatra felém, döbbent arckifejezése egy másodperc alatt változott nevetővé. Szerettem látni, amikor röhögés közben egy árnyalatnyit hátrahajtotta a fejét, és szeme sarkában megjelentek a nevetőráncok is, na meg az elmaradhatatlan gödröcskék... valahogy öröm volt nézni. Rám is rám hozta a nevetést, önkénytelenül.
Innentől kezdve csönd borult ránk. Nem az a kínos fajta, inkább kellemesnek mondható. Volt időm gondolkodni, és agykerekeim megállás nélkül forogtak is, folyamatosan adagolva az újabb információkat, melyeken jól átrágtam magam. Úgy éreztem, kezdek beleőrülni a témába, mert annyira foglalkoztatott ez az egész, de tisztában voltam vele, jogosan. És az utóbbi időben rohadt sok jogos és gondolkozni való dolog történt...
Ott kezdtem, hogy vajon mégis mennyire változtam meg az este folyamán. Reggel, amint kikeltem az ágyból, az volt az első dolgom, hogy a nagy, egész alakos tükörben megnézzem magam, és elgondolkozzak, mim is változott meg. Olyan elcsépelt filmes módszer ez, de valahogy helytállónak éreztem. Biztos az este szerzett sokszoros öröm okául, de esküszöm, harmonikusabbnak tűntem. És, bár ez külsőleg nem látszott - vagyis nagyon remélem, hogy így volt -, a bűntudat szó szerint mardosott. Nolan beférkőzött legmélyebb gondolataim közé, amely tiltott terület lett volna a számára, és következő képzelgésem máris köré épült. Utálom..!
Abban biztos voltam, hogy ezt senkinek sem mondhatom el. Az utóbbi időben az ilyen dolgok száma is igencsak megugrott... Hiszen basszus, a saját apám nem tudta, hogy igazából én nem vagyok házas! Mi ez már? Rendben, azóta már tényleg együtt vagyok a sráccal, akivel az ő tudása szerint már össze is kötöttem az életemet, de ez akkor is minden, csak nem oké! Na meg az is ide sorolható, hogy halvány lila gőzöm sincs néhány dologról, amik ugyancsak eléggé foglalkoztatnak. Például a Skyler - Eric ügy. Mégis mi a fene lehet velük?! Ha Eric meghallja barátnőm nevét, egy pillanat alatt megváltozik, és ha ez fordítva történik, akkor a szőke lány elmosolyodik... Értetlenül álltam a témához, de inkább hanyagoltam is. Kellett a hely annak, hogy vajon kikapcsoltam-e otthon a kávéfőzőt, vagy amint hazaérünk, vár-e rám a takarítás. 
Aztán jött a következő gondolat. Mi lesz velünk fél év múlva? És hogy a fenébe történhetett "szerződés-rövidítés"? Van egyáltalán ilyen?! Mert én még a büdös életben nem hallottam hasonló sztorit, és nem is olvastam róla! Tudom, mert rákerestem!
- Minden okés, Azy? - zökkentett ki gondolataimból Eric. - Olyan... zavarodott az arcod. Mi foglalkoztat ennyire? Hidd el, minden okés... Sőt! Szerintem minden a legnagyobb rendben van.
Bólintottam, de nem válaszoltam. Minek? Mondjuk ez nem volt válasz, maximum az első kérdésére, de nem izgatott. Megzavart az elméleteim kifejtése közben, és pont a legrosszabbkor jött elő a kedves-pasi oldalával. Amit amúgy imádtam - hiszen ki nem?! -, de jelen esetben inkább kívántam volna, hogy üvöltsön velem, majd ne is szóljon hozzám, miután elmondtam neki a Nolan-es dolgot, csak ne érezzem többé ezt a szorító érzést a mellkasomban. A bűntudatot. Mert ez rohadt szar.


Nem bírtam ki, hiszen milyen cuki már ez a srác?!
- szerk. megj.
Nem tudtam, mi baja van. Igazából nem tudtam semmit, és rossz helyen is fordultam le a kocsival, mert annyira lefoglalt a tény, hogy Laycie az enyém volt, teljesen az enyém, hogy majdnem egy oszlopnak is nekimentem. Szerencsére a lány mellettem elaludt, és békésen szuszogott felhúzott lábakkal és az ablaküvegnek döntött fejjel, aminek örültem, mert pihent is, csöndben is volt, és nem is tudott kicikizni a szar vezetési stílusom miatt. De ez van. Ha a gondolataim piszkosak, és a kormány helyett puha melleit képzelem a kezembe, el tud borulni az agyam.
Nem sokkal később, de a tervezettnél hosszabb idő elteltével felkanyarodtam a  feljáróra, és a garázs felé gurultunk. Nem volt szívem felébreszteni Őt, olyan békésen aludt, és olyan öröm volt őt nézni - bármely nyálas is ez így, ebben a formában -, hogy inkább hagytam a fenébe ezt az ötletet, és először elcipeltem a bőröndöket a bejárat elé, majd a lányt is kiemeltem valahogy az ülésből, és a biztonsági övtől megszabadítva könnyedén az ölembe kaptam. Menyasszonyi stílusban vittem az ajtó irányába a kis ösvényen, és furcsálltam, hogy még nem ébredt fel semmire, de ugyanakkor örültem is neki. Fejét mellkasomnak döntötte, rövidebb, szőkés haja az arcába hullt, álmában elmosolyodott. Pehelykönnyű lényét könnyedén átvittem a küszöbön, majd fektettem le a díványra, és visszasiettem a cuccainkért. A két kutya egyből megtalált, amikor beléptünk, csaholva szaladtak felém, mikor már egyedül voltam, és a lábam körül ugrándozva örömködtek, hogy hazaértünk. Én is virultam, hogy láthattam Floydot és Ziggyt, akik a kis családunkba tartoztak, úgyhogy leraktam a táskákat, és leguggoltam, hogy megsimogathassam a fülük tövét. Olyanok voltak, mintha vigyorogtak volna, és szinte az egész hátsó részük mozgott, ahogy a farkuk csapkodott - Ziggynek fajtájának köszönhetően nem volt farka... vagyis olyan, ami mind a két nemnek van -, majd egy idő után hagytam őket, felnyaláboltam a táskákat, és egy futó pillantást vetve a még mindig alvó lányra, felsiettem velük az emeletre. Enyémet beraktam az én szobámba, Laycie-ét pedig az övébe, majd a fürdőbe léptem, hogy letusolhassak. Szívem szerint hívtam volna magammal Őt is, de aztán elvetettem az ötletet, hadd pihenjen csak. Biztos kifáradt az este folyamán... Nem aludtunk túl sokat, maradjunk annyiban.
Alsó ajkamba haraptam az emlékre, s miután megváltam ruháimtól, beálltam a kabinba. A forró víz jól esett, a rózsát a helyére rakva, felülről áztattam magam. Nem sajnáltam magamra a vizet, és nem is tudom, mennyi ideig tusoltam, de mikor feltűnt, hogy ujjbegyeim már eléggé ráncosak voltak, és kellőképpen szétáztam kiléptem a kabinból, és egy törülközőt a derekam köré kötve flangáltam át a szobámba. A szekrényemhez léptem, hogy egy boxert és melegítőnadrágot kivéve fel tudjak öltözni, de mikor két hideg kéz a derekam közé kulcsolódott, és hasamra simult az a két kicsi tenyér, én cseppet sem nőiesen reagáltam.
- Hello, Layc - mosolyodtam el féloldalasan. - Jót aludtál?
Hümmögött válaszul, majd olyat cselekedett, amire abszolúte nem számítottam: derekamról leszedve a törölközőt a földre ejtette azt, és kis puszikat nyomva nyakamra, kezeit lejjebb simította. Megpördültem ölelésében, és szembesültem éhes tekintetével, és azzal a piszkosul vadító ténnyel, hogy tekintete lejjebb kalandozott, s az alsó ajkába harapott.
Nos, ez a napunk is eseménydúsan telt el úgy, hogy ki sem mozdultunk az ágyból.

Másnap reggel keltünk fel legközelebb, szokatlan módon az én ágyamban. Én ébredtem először, úgyhogy úgy határoztam, ismét megpróbálkozom a reggeli készítéssel. Felültem az ágyban, magamra húztam egy alsót, és lefelé indultam, egészen a konyhába célozva lépteimet. Ám megtorpantam, mikor hirtelen megszólalt a csengő, és miután vártam vagy két percet, hátha abbahagyja feladtam, és az ajtó felé indultam, mert idegesített a tény, hogy valaki rátenyerelt a csengőre. És megdöbbentett a kitartása. Ám igazán csak akkor döbbentem meg, mikor az ajtót kinyitva szemben találtam magam azzal a négy személlyel, akivel valamiért nagyon nem akartam. A Phell szülőkkel, Nolannel és Skylerrel.
- Uhh - nyögtem fel. - Hát ti?
- Beszélgetni jöttünk - engedte be magát Skyler, mire összevont szemöldökkel meredtem magam elé, majd vonallá préselődött ajkakkal meredtem a srácra, akivel bizony volt már alkalmam találkozni. Magamra kaptam a kanapé háttámlájára terített köntösömet, hogy ezzel is könnyítsem a helyzetemet, és így néztem a látogatóinkra.
- Eric, merre van a lányom? - érdeklődött Mr Phell érzelmet nem mutató arccal. Állammal az emelet felé böktem, mire a férfi bólintott, és megindult a lépcső irányába.
- Én... hát... inkább én mennék, ha nem gond. Alszik, és...
Hangom ideges és kínosan csengő volt, és csak remélni mertem, legalább addig  nem cselekszik, míg én az emeletre értek. Kellemetlen lett volna, ha megtalálja Layciet a szobámban a takaró alatt, pucéran és békésen aludva...
Azonnal, választ nem várva megindultam, és lépteimet sietősre véve kocogtam fel a szobámba. Leültem az ágy szélére Laycie oldalán, és elsimítottam egy tincset az arcából. Fintorgott egyet, s panaszosan felnyögött, de aztán kinyitotta azokat a gyönyörű, jelenleg fáradtan csillogó, általam imádott kék szemeket, és érdeklődve nézett rám, mégis miért zavartam meg, és keltettem fel őt a tervezettnél korábban.
- M'baj? - kérdezte alig érthetően, reggeli rekedtes hangon, és megdörzsölte szemét. Elmosolyodtam, és puszit nyomtam a homlokára.
- Lent vannak a szüleid, a barátnőd és az exed - értesítettem, mire kipattantak lustán lehunyt szemei, és ijedten pislogott rám.
- Itt van a keménymag? Bakker - suttogta, és maga elé szorítva a takarót, felült a matracon. A szekrényből elővettem egy bőbb inget, egy alsót, és egy melegítőt, és nem törődve azzal, mennyire szexin, de tutira félreérthetően és lebuktatón mutat majd a gönceimben, a fal felé fordultam, hogy fel tudjon öltözni. És esküszöm nem terveztem, de észrevettem a falra felfüggesztett dísztükröt, és alsó ajkamba harapva néztem, amint az pont az ágyon öltözködő barátnőmre nézett. Ő nem vette észre, ahogy figyelem, úgyhogy gond nélkül magára csatolta a melltartóját, és a bugyijába bújt, hogy aztán a nadrágomba bújtatva vékony lábait felálljon, és az ingemet is magára gombolja.
- Ehm... szerintem ezek eléggé nagyok rám - nézett rám száját elhúzva, miután megfordultam. Felnevettem, és közelebb léptem hozzá, hogy egy az ugyancsak a fiókomból elővett övvel megkössem a derekán az anyagot, és ezzel valamivel nőiesebbé formálva az öltözetét. - Milyen ügyes vagy a férfi ruhák nőiesítésében - jegyezte meg kekeckedve, mire rá nyújtottam a nyelvemet, és középre igazítottam a fém csatot. A nadrág féloldalasan lelógott a csípőjén, úgyhogy a gumival azt is megkötöttem, majd a kezét megragadva húzni kezdtem őt a lépcső felé, mert már így is éppen elég ideje várakoztattuk a lent lévőket, akik abban a pillanatban, hogy mi az utolsó fokról is leléptünk, megrohamoztak a kérdéseikkel.
Úristen, mi lesz még itt...
- Saade, lefektetted a lányomat?!
- Istenem, Laycie, úgy hiányoztál! Mesélned kell majd, csajszi!
- Ugye elmesélted már a kis akciónkat, szépségem?
- Eric, dumálhatnék majd veled is? Lenne néhány... dolog, gondolom érted.
- Laycie... Layc... Kislányom... Beszélhetnénk négyszemközt?
- Én kezdeném, ha nem baj - vágott közbe Nolan udvariatlanul és határozottan, majd  mélyen Laycie szemébe nézett, miután a többieket figyelmen kívül hagyva közelebb lépett a barátnőmhöz. Ő az oldalamhoz bújt, de nem tett boldoggá a gesztusával főleg, hogyan reagált az előbbi mondatára. Milyen akció?! És Skyler mégis mi a fenét akar? Pazar egy napunk lesz, úgy érzem.


Most a végére hagytam a szövegelést, mert az elején nem lett volna szép, ott volt a kép, aminek nem szerettem volna elvenni az élét. De végülis mindegy, hol dumálok, nincs igazam? Most ide jutott.
Szóval. Köszönöm ezt a rengeteg megtekintést, el sem hiszem! És negyvenhárom feliratkozó? Jesszumpepi... El sem hiszem! Köszönöm! *w* 
Plusz lenne két bejelenteni valóm is: Két új történetbe kezdtem, bár még egyikre sem került fel rész, mert úgy tervezem, akkor rakom fel a prológust, amikor megírtam legalább 8 részt, és amikor már csak minimum négy rész lesz hátra ebből a sztoriból (ami mellékesen megjegyzem, egyenlőre még nem a közeljövőben fog megtörténni). A két történetem címe So hypnotising, amely egy Harry Styles fanfiction - és a sztori alapja, hogy a lány ott hagyja főhősünket az oltárnál -, a másik történetem pedig a már néhányszor említett Eric Saade ficim, melynek címe Nehezen meghatározható. Kukkants be, és nézz körül, szeretettel várlak. :) <3 
Ps.: Sajnálom a késést, és, hogy ilyen rövid lett, de remélem értitek, miért kellett itt abbahagyni... :')

Köszönöm, hogy elolvastad!
xoxo, RS

12 megjegyzés:

  1. Kedves Reasonelll stuchten!
    Fantasztikus rész volt!
    Többekközött imàdtam ahogyan Eric nőiesìtette a ruhàit...hogy ne lògjon dràga baràtnőjén-ezen a 'jeleneten' jòt mosolyogtam
    Egyébként az egész rész fenomenàlisan jò volt :)
    Orommel olvasom hogy még messze messze a vége :)
    Egyébként a készületben lévő blogjaidat is nagy érdeklődéssel és kiváncsisággal varom!
    Màr a cìmük ia jòl hangzik (es ezt a leheto legkomolyabban mondom) és a So hypnotising-nak is érdekes a 'kis beharangozoja' (ne haragudj ez a szò jutott eszembe de nem gunybol csak jò érzésből)
    Koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam
    Jo ejstakat es elore is szep hetet
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaaa köszönöm! :')
      Nagyon örülök, hogy tetszett! <3
      És az is boldoggá tett, hogy felkeltettem a figyelmedet a címekkel, és már be is néztél az egyikhez! *w* Ilysm :3
      xoxo, RS

      Törlés
  2. Hali! :D
    Tegnap este láttam hogy kiraktad a részt, de belém szorult némi lustaság, egy csipetnyi fáradtsággal sűrítve, és arra sem volt erőm hogy elsétáljak a laptopig, levegyem azt a hülye töltőről, és elkezdjem olvasni xd De, elég a fölösleges rizsából, melyben elmondom hogy milyen unalmas is az életem :D #Lel
    A részről annyit, hogy levadászlak hogyha nem hozod mihamarabb! :D
    Mi az, hogy itt abba hagyod?!
    Pont a legjobb résznél xd
    "Nekem is, de még jöhetünk ide.... tudod, élményeket gyűjteni!"
    Rögtön levágtam a szitut :D
    De szerintem mások is :D
    Kíváncsi vagyok erre a sok kérdésre mit fog mondani Layc és Eric :D
    És, egyetértek veled! :D Eric iszonyat édes <3
    Siess, mert nem akarom betartani amit mondtam :D
    #Hatalmasabbnál is hatalmasabb virtuális ölelés drága

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugodtan mesélj, milyen unalmas az életed! :"D #lolz
      Elbújok :o
      Ez a lényeg, mert érted... a célom, hogy visszatérj. :D
      Lehet ;)
      Egyébként még én is xdd És Eric mikor nem az?!
      #mindezvissza #kissültkrumpli #régbeszéltünk:c

      All the love, RS

      Törlés
  3. Nem hiszöllek el! Ezt a befejezést??? Aaaaaa....Mindenesetre várom a folytit ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem hiszöllöm el magam de igen, kénytelen voltam itt abbahagyni... :"D
      Örülök, hogy tetszett! *w* <3 xx

      Törlés
    2. Neked köszönhetem, hogy megismertem ezt az istenséget <3

      Törlés
    3. Jah. És még hozzátenném: Ki hagyná ott az oltárnál Harryt???

      Törlés
    4. Ohh örülök, hogy a szívedbe lopta magát, bár ez egyébként nem lep meg... :"D #saaderlélekforever
      És amúgy meg szerintem csak Ava... :/ De ő is indokokkal, ezt hozzá kell tenni! :) <3 xx

      Törlés
    5. Szeretnék pár dolgot kérdezni. Légyszi, ha tudsz írj ide: pvikisztory@gmail.com

      Törlés
  4. Na most nagyon kemény leszek!
    Rohadt hamar kérem a folytatást xD
    Amúgy pár napja találtam a blogod és whoa... Imádom *-* Ha abba mered hagyni valaha is én nem tudom mit csinálok veled! Imádom az írásod, és követelem a kövi részt xD
    Csak így tovább ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wowo, köszönöm! *w* Utólag válaszoltam csak, és ezért bocsi, de elképesztően nagy vigyor ült ki az arcomra a soraidat olvasva! Köszönöm, és örülök, hogy tetszett! *u*
      All the fuckin' love, RS

      Törlés