2015. november 13., péntek

Harmincadik: Tied

Heloooo, Sültkrumplik!
Itt is lennék a harmincadik (omgs) fejezettel, én hatalmas lelkesedéssel írtam meg, és szerintem nagyon gyorsan is végeztem vele, tekintve, hogy már pénteken nekikezdtem, és vasárnap el is készült, viszont nem raktam ki, mert bizonytalan voltam a végével kapcsolatban. :"D
Köszönöm az előző részhez érkező visszajelzéseket, és mindent, amit eddig kaptam Tőletek! <3
Jelezném, hogy a fejezet második része 16+os (vagyis kinek milyen) jelenetet tartalmaz majd, úgyhogy aki nem szereti az ilyeneket, azt megkérném, csak ugorja át, okés? Kiírom majd előtte, nem kell félni. (:
És bocsánat, amiért a rész elején ilyen sok a link, de muszáj voltam megmutatni nektek, én hogyan képzeltem el ezeket a dolgokat... 
Ps.: Sorry, ha túl részletes a vége, de kiélhettem a perverziómat, szóval nem fogtam vissza magam. :"D
Jó olvasást!
Lots of love,
RS


Közel három hónap telt el, mióta Eric hazajött a tesóival Svédből, és rohadt sok minden történt. Nem is tudom, hol kezdjem, elég nehéz egfelelő kiindulópontot találni, de talán az elején megfelelő lesz. 
Tehát, Elizabeth és Emery ugye itthon volt velünk, és azon kívül, hogy mindkettőjüknek kitaláltam egy új becenevet - Tone és Erry -, az idősebb lány össze is melegedett a fiatalabbik bátyámmal, és mi Erickel hallottuk is őket a vékony falaknak hála örömködni a vendégszobában, amit nagyszerű módon felavattak. Rohadtul örültünk neki, innentől kezdve én be sem léptem oda, de sebaj. Eric kicsit nagyon kiakadt, hiszen Oliver hozzáért a hugicájához, ráadásul úgy, én pedig kiábrándultam, amiért hallottam a bátyámat élvezkedni. Bahh. Asszem' ez minden módon "bahh".
Másodszor, én rávettem magam egy stílusváltásra, és megválva hosszú loboncomtól, ezentúl rövidebben, szőkébben, és a sorozat és maga az életem miatt kicsit még soványabban is vonultam végig az utcákon, vagy a díjkiosztó szőnyegén, ahol egyébként jelölve lettem a legszebb arc [Emiatt grat Mileynak, büszke fan taps effekt bekapcs. - szerk meg.], és a leginkább összeillőbb pár kategóriában Erickel, s a másodikat nyertük, pedig Zerrie és Brangelina is indult a címért, az elsőt viszont Bieberrel elvesztettem. Sebaj. 
Azt hiszem rám fért a változás, és mivel mindenkinek tetszett az eredmény - főleg Ericnek, aki kijelentette, ha nem lenne tekintettel az ártatlanságomra, egyszerűen rám vetné magát -, úgyhogy az önbizalmam a háromszorosára nőtte ki magát. Jót tett ez nekem, úgy vélem.
Harmadszor, újabb családtagunk lett. A huszonharmadik születésnapomat is betöltöttem, amire anyuéktól egy ennivaló, de tényleg isteni cuki buldogot kaptam, aki a Ziggy névre hallgat. Floyddal remekül kijöttek egymással, a pöttömnek végre volt kivel játszania, amikor mi dolgoztunk, és Ziggy is nagyon jól érezte magát velünk, aminek borzasztóan örültem.
Még mindig nem mondtam el Ericnek a Nolanos dolgot, a lelkiismeretem megállás nélkül jelen volt, nem hagyott nyugodni - talán emiatt (főleg) a kiló vesztés -, de egy idő után úgy döntöttem, viszem magammal a sírba is, ha arról van szó. A kapcsolatomat nem voltam hajlandó tönkretenni egy ilyen jelentéktelen, pitiáner dolog miatt, mint a Nolannel való incidens, egyszerűen nem érte meg.
Plusz utolsó előtti dologként a felsorolásomban még megemlíteném, beszereztem egy új tetkót is, mert teljesen azonosulni tudtam vele, és nem bírtam magammal, muszáj voltam felvarratni. Talán ez volt a legnagyobb alakzat, ami a testemen volt, hiszen eddig csupán kicsi, de nagy jelentőséggel bíró tetoválásaim voltak, azonban ez a mostani lett a kedvencem, és a felkarom belső részére lett pingálva: A szerelem sosem hazudik. És megsúgom: Eric egyik új dalából szedtem. Hát mi ez, ha nem "über-cuki"? A bátyám szerint gáz. Sebaj. Szerintem nem, és úgyis ez a lényeg...
Az eltelt idő alatt Erichez is közelebb kerültem, intimebb értelemben. Sok mindent történt, aminek nagy része nem publikus, de nemsokára úgyis elmesélem a nagy csattanót...
Végezetül még ide sorolható az is, hogy Beck és Lucas úgy döntött, a nyilvánosság előtt zajló kapcsolatunk már nem tarthat sokáig, kell valami botrány, ami miatt összeveszünk, és szétválnak útjaink. Nem tudtam, mégis hogyan álljak hozzá, hisztiztem egy sort, nem akartam felfogni a dolgokat, mígnem Eric rá nem világított, ez semmin sem változtatna. Úgyhogy bár kelletlenül, de rábólintottam. De amúgy ez egy akkora baromság, mint egy ház, mármint... szerintem így is éppen eléggé foglalkoznak velünk az emberek! Ismert emberek vagyunk, még egy rohadt díjat is kaptunk, basszus! Ez az egész hacacáré azért kezdődött el anno, hogy még jobban felfigyeljenek ránk, hogy Eric botrányai ellaposodjanak, a média leszálljon róla, és én is több figyelmet kapjak! Ezek megtörténtek, de ez máris azt jelentené, hogy az állkapcsolatunk is ennyi volt?! A "munkámért" járó pénzt már régen nem fogadom el, de ez sem változtat a dolgokon!
Ezek alapján lehet, hogy valaki azt mondaná, eseménytelen két hónapot tudhatok magam mögött, de számomra ez abszolút nem így volt. Gigantikus, eseménydús, satöbbi.
Miközben átfutottak agyamon a történtek, lapoztam egyet a könyvemben, és magam alá húztam a lábaimat a hintaszékben. A tavaszias levegő megcsapta az arcomat, nemhiába: Stamford az Stamford. Nagyon szép és családias kis hely, ahova eljöttünk kikapcsolódni, lényegében szülinapi ajándékként, és csak kettesben, Erickel. Elképesztően tetszett a hely, de talán az elejéről kellene elmesélnem az egészet, akkortól, amikor ideértünk.

- Alig hiszem el - sóhajtottam, mikor hétfő reggel megérkeztünk a nyaralóhoz, amit Eric lefoglalt a számunkra egy hét erejéig, és beléptünk a házba. Hallottam, ahogy Eric ledobja mögöttem a csomagokat, majd derekamat átfonta a derekam körül, és állát a vállamra támasztotta.
- Mit nem hiszel el? - érdeklődött, nyakhajlatomba puszilt.
- Hogy kettesben leszünk egy teljes hétig. Persze otthon is mindig kettesben vagyunk, de tudod, hogy értem... - feleltem, bár gondolatmenetem végére még én is belezavarodtam.
- Nem félsz, Azy? - susogta Eric, majd (újabb) pehelykönnyű csókot lehelt a fülem mögé. Beleremegtem, lehunytam szemeimet. Majdnem fel is sóhajtottam, de tartottam magam. Nem akartam, hogy tudja, mennyire el tud gyengíteni egy-egy érintésével. - Egy hét, csak és kizárólag velem... Lehet, hogy végig a házban foglak tartani.
- Hiszem, ha látom! - incselkedtem, miközben megfordultam ölelésében, és lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam. Eric ajkai először óvatosan kóstolgatták enyémeket, majd nyelve finoman behatolt a számba, és ezzel én teljesen elvesztem a csókunkban. Csak akkor vettem észre, hogy hátrálni kezdtünk, mikor a kanapé hátuljának ütköztünk.
Eric teste hozzám préselődött. Karjaimmal körülkulcsoltam nyakát, tarkójánál túrtam dús barna hajába, az ő kezei pedig csípőmnél fogva húztak még közelebb őhozzá, amíg lejjebb nem kezdtek kalandozni, hogy belemarkolhasson a fenekembe. Belenyögtem a csókunkba, mire Eric elvált ajkaimtól, és a nyakamba temette az arcát.
Nagyon is tetszett, hogy ilyen hatással vagyok rá. Halkan felnevettem, ami azonban újabb nyögésbe fulladt, mikor megéreztem, ahogyan Eric a nyakamba harapott.
Tudtam, hogy ez nem egyszerűen egy kikapcsolódásra szánt program! Eric nagyon ki lehetett már éhezve, tekintve, hogy az alatt fél év alatt - jesszus! -, ami alatt mi megismerkedtünk, nem volt senkivel úgy. Velem sem. És ez rossz érzés volt nekem, hogy ennyire megvárattam, de ugyanakkor örültem is a fejemnek, hogy bebizonyítottam, abszolúte nem vagyok egy könnyen kapható lány.
Rám emelte vágytól elsötétült tekintetét, s ennyit mondott:
- Azt hiszem, nagyon jó hetünk lesz.

Forrón sütött ránk a nap, miközben a medence mellett múlattuk az időt. Én a hátamon feküdtem, élvezve a napsütést és a kilátást az óceánra, miközben mellettem Eric éppen egy könyvet olvasott, egyik kezével pedig szórakozottan simogatta a hasamat. Szemeim le voltak hunyva, szemhéjamon átragyogott a napsugár, és egy jóleső sóhaj tört fel belőlem az érzésre. Elképesztően jól esett a napfény és a meleg idő, március végén jártunk már, és Londonban amúgy sem volt kifejezetten jellemző a nyárias időjárás, szóval minden percét ki kellett élvezni a vakációnknak és, hogy kicsit kiszakadtunk a komfortzónánkból. A sorozatomat is szüneteltették, de nem miattam, vagy a kiruccanásunk miatt, hanem az okból, hogy Colton eltörte a lábát - pletykák alapján ki merem jelenteni, egy túlságosan is szenvedélyes szeretkezés közben -, úgyhogy  amíg ő lábadozott - szó szerint, haha -, addig szünetet kaptunk. Nem tudom, ez mennyire reális, de én örültem a dolognak. 
Úgy tűnt, Eric bármit is olvasott, nagyon belemélyedt. A szemeit eltakarta előlem a szemüvege, és jó ideje nem borotválkozott, talán azért, mert tudta, mennyire szeretem, ha úgy puszilhatom meg, ha úgy csókolózunk, hogy közben kezeim alatt serceg a borostája. Furcsa vagyok, tudom. 
A hátán még mindig ott csillogtak a vízcseppek, mivel mindketten nemrég jöttünk ki a vízből.
Hirtelen felém kapta arcát, biztosan észrevette, mennyire bámulom. Mondjuk nem voltam a legügyesebb e téren, konkrétan tényleg legeltettem rajta a szeme, de sebaj. Belefér a pakliba.
- Mi az? - kérdezte.
Felnevettem a zavaros arckifejezésén, és legyintettem egyet.
- Semmi - feleltem végül. 
- Hát jó - vont vállat, majd visszafordult a könyvéhez. Aztán két másodperc múlva, mielőtt még felfoghattam volna, mi is történik, ő könnyedén a vállára kapott, és nemes egyszerűséggel a vízbe dobott.
- Khaled! - sikítottam fel olyan hangosan, hogy szerintem az egész rohadt utca meghallotta. Ő viszont csak nevetett, majd egy pillanat múlva mellettem csapódott bele a vízbe, egy tökéletes bombát ugorva. Gunyoros arccal megtapsoltam, majd alkaromat kezdtem tanulmányozni, és a rajta elterjeszkedő libabőrt. Nincs mit tenni, kint felhevült a bőröm a napon, most meg a viszonylag hideg, mégis kellemes vízben voltam... - Idióta barom - puffogtam, és átfontam karjaimat a melleim előtt, mivel idegesített, ahogy rátapadt az anyag, és láttatni engedett mindent. Elmosolyodtam az emlékre, ahogy beugrott Drew régi mondata, és egyszerűen muszáj voltam szóba is hozni, mert... Nem tudom, csak muszáj volt. - Szerinted még mindig ne csináltassam meg őket? - néztem látszólag kérdő fejjel Ericre, majd melleimet kezembe véve kezdtem tanulmányozni a halmokat. Tudtam, ez kikészíti Őt. Eléggé jól kiismertem már ezeket a pontokat tekintve, milyen is volt a kapcsolatunk, még a kezdeti fázisban. Így visszanézve talán még cafkás is lehettem kissé, de tudom, hogy ott, akkor nekem ez igenis muris volt. És semmi pénzért nem csináltam volna vissza, pláne nem az erkélyes jelenetet, és a repülőn történteket. Meghatározóak voltak mindketten, és imádom ezeket az emlékeket.
- Hülye vagy - rázta a fejét, tekintetét nem bírta levenni kebleimről. De már nem zavart. Kezeimet leejtettem, ernyedten lógtak testem mellett, és valamiért piszkosul vadított a tény, hogy csupán egy bikiniben álltam előtte, a derékig érő vízben. Elfeledtem kételkedő gondolataimat, egyszeriben mind eltűntek. Olyan áthatóan méregetett, szinte felfalt szemeivel, hogy úgy éreztem, mintha máris pucér lennék. - Már mondtam egyszer, hogy te így vagy tökéletes. Majd szólok, ha ez változni fog, rendben?
- Hogy így? Ilyen kicsi mellekkel? - szurkálódtam, kiragadva a lényeget.
Felnevetett. Kezeit összekulcsolta tarkóján, megnyalta alsó ajkát, és szemtelenül rám mosolygott.
- Ne tudd meg, mit csinálnék én azokkal a "kicsi mellekkel" - kacsintott rám, aztán egy lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot, és birtokba vette ajkaimat. Egészen estig a medencében voltunk, az ujjbegyeim már tiszta ráncosak voltak, és ez valamiért megnevettetett, mikor este, a zuhany alatt újra víz alá kerültem, és volt időm tanulmányozni őket. De úgy éreztem, muszáj megmosakodnom, már csak a medencében lévő klór miatt is.
Kopogásra lettem figyelmes. Kidugtam a fejem a párás, szerencsére törülközővel eltakart, elhúzható zuhanykabin ajtaján, és kíváncsian néztem az ott álló Ericre, aki attól függetlenül, hogy nem láthatott semmi olyat, mégis lejjebb volt a tekintete, mint a szemeim.
- Igen, Eric? Mit szeretnél? - kérdeztem látszólag tudatlanul, gyerekesen és játékosan, pedig természetesen egyből levágtam, mi is a helyzet: velem szeretett volna fürdeni. És ki tudja, mégis miért, de nekem is nagyon tetszett a dolog. Úgyhogy mindenféle válasz nélkül kinyúltam a kis résen, megragadtam az alkarját, és magam mellé húztam őt, be, a meleg vízsugár alá. Kezeit derekamra simította, belemarkolt a puha húsba, de szerintem ez inkább csak ösztönös volt, a hirtelen ötletem következménye. Meglepetten pislogott rám, ajkai elnyíltak, a haja máris vizesen tapadt a homlokára, és arcába csöpögött a víz. Le a hajáról, a homlokán keresztül át az orrán, végig azokon a húsos ajkakon... huhh. Valamiért kifejezetten szexinek találtam ezt a képet. Csupán egy farmer volt rajta, póló nem, de engem még ennyi ruhanemű sem takart tekintve, épp tusoltam. Beláttam, rém hirtelen akcióm kicsit kínos fordulatba fulladt, és szívem a torkomban dobogott, de egyszeriben úgy gondoltam: ez a megfelelő alkalom. Ennél jobbat keresve sem találnék. Majd jött a morbid  formája is: Huszonhárom éves koromban elveszíteni a szüzességemet egy éjszakai zuhany közben... Hmm, ez több, mint kicseszett jó!

- Layc - zihált, tekintete elködösült a vágytól, és a hideg csempének nyomott. Nem kerülte el figyelmemet tévelygő tekintete, ahogy az sem, mennyire felgyorsult az ő szívverése is, amikor tenyeremet mellkasára simítottam. - Mit... mit csinálsz? - kérdezte akadozva, miközben az övéhez nyúltam. Alsó ajkamba haraptam, ahogy rálátásom nyílt kidolgozott felsőtestére, rohadt szexi volt.
- Én... csak meg akarom mutatni, mennyire szeretlek - suttogtam egy halvány mosollyal, és közelebb léptem, hogy aztán felpipiskedve megcsókolhassam. Lassan reagált, szerintem szavaimmal lesokkoltam, de amíg ő a történteken agyalt, addig én kigomboltam a nadrágját, és a térdéig letoltam. Boxerben állt már csak előttem, s elhúzódott tőlem. Szemei még mindig csukva voltak, ajkai elnyíltak, és csak azt tudtam figyelni, mennyire vonzóan nézett ki az a pár csepp, ami végiggördült azokon a telt ajkakon, majd hangosan koppant a csempén. Legalábbis úgy képzeltem, hogy hangosak voltak, s hallottam őket.
- Biztos vagy te ebben, Babe? 
Bólintottam. 
Azonban ahelyett, hogy megcsókolt volna, ő hirtelen combjaim alá nyúlt, és miután kilökte a zuhanykabin ajtaját, a hálószoba felé csattogott velem. Felsikkantottam hirtelen jött ötletétől, égett az arcom, és szívverésem a triplájára gyorsult a gondolatra: ez most komolyan velem történik meg?!
Nem zavart minket, hogy vizesek voltunk. Semmiben nem gátolt meg, főleg nem abban, hogy Eric óvatosan végigfektessen az ágyon, és fölém mászva ajkaimra hajoljon, s belebelezze őket. Egyik lábamat felhúztam oldalán, kezeimet átkulcsoltam nyaka körül, és csókunkba nyögtem, mikor Eric lenyúlt közöttünk, és kezei közé fogta egyik mellemet.


18/16+
Ajánlott zene, amit én hallgattam, miközben írtam: ×××


Ajkai ezúttal nyakamat ostromolták. Élveztem a puha csókokat érzékeny bőrömön, miközben kezeim bebarangolták Eric mellkasát, és ő is elengedte mellemet. Lejjebb hajolt, és apró csókokkal kezdte beborítani bőrömet mindenütt, ahol érte. Kezdve a mellem alatt, a köldököm körül, s végül visszatért melleimhez. Hajába túrtam, felsóhajtottam a jóleső érzésre, alsó ajkamba haraptam.
Kezeit újra lejjebb vezette, és először oldalamon, hasamon simított végig, majd combomon, egyre lejjebb nyúlt. 
Először lassan kezdett körözni testem legérzékenyebb pontocskája körül, és közben folyamatosan arcomat kémlelte. Alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsam sóhajomat, de mikor a következő pillanatban két ujja eltűnt bennem, Eric nevét nyögve ismertem be, ez piszok jó.
A következő pillanatban, miután gyors, futó csókot nyomott ajkaimra, lejjebb hajolt. Szemeim kipattantak, utána kaptam, és Eric aggódó, furcsálló tekintetével néztem szembe. Tudtam, mit tervez, de muszáj voltam megállítani. Erre nem volt szükség. Legutóbbi alkalomkor is olyan kellemetlenül, de ugyanakkor rohadt jól éreztem magam közben, hogy az csak na! Nem tudom, ez valahogy intimebb minden másnál, legalábbis számomra. És a kínos helyzet elkerülése érdekében inkább úgy döntöttem, én jövök. Ki akartam próbálni valamit, úgyhogy felültem, vetettem rá egy csábítónak szánt mosolyt, és mellkasánál fogva lenyomtam Ericet az ágyra, miközben fölé gördültem. Egy ideig csak csókolóztunk, hagytam, hogy belelendüljek a dologba, miközben kezei ismét bejárták testemet. Itt már valamiért jobban feszélyezett a tény, hogy pucér voltam, de ugyanakkor nagyon be is indított a tudat, hogy pont a kicsi Eric felett ültem, és éreztem, egyre szűkösebb neki odabent.
Persze ideges is voltam, de ki nem lett volna az? Eric és én egyre közelebb kerültünk egymáshoz az elmúlt hetek alatt, utalgattunk a dologra, nyíltan viccelődtünk a témával kapcsolatban, és egy-két este lefolyása alatt is történtek dolgok, de itt, ebben a konkrét, forró helyzetben valahogy minden más volt. Sokkal frissebb, szexibb, ismeretlenebb. Az új dolgokat kipróbálni viszont akkor is ijesztő, legalábbis számomra. Ezt beismerni még ijesztőbb, de ez van. Csak reménykedtem, hogy bárhogy is csinálom, amit csinálok, ő élvezni fogja. 
Elváltam ajkaitól, hogy az enyémek bejárhassák mellkasát, miközben jobbomat becsúsztattam közénk, és kezem elért boxeréig, amin keresztül megéreztem vágyát, és elégedetten, de ugyanakkor szaggatottan felsóhajtottam. 
Hölgyeim és uraim, ezt én hoztam ki a nagy Eric Saade-ből! 
Azonban ahelyett, hogy én folytathattam volna, ő egy hirtelen mozdulattal maga alá fordított, és rám mosolygott.
Elsimított egy tincset az arcomból, és csókot nyomott a szemhéjamra.
- Csak mi vagyunk, ne izgulj - mondta szinte suttogva. Elmosolyodtam szavaitól, ő pedig édesen megcsókolt.
Eric ujjai újfent rátaláltak melleimre, nekem pedig ismét lejjebb vándorolt a kezem, és hallottam, ahogy elakadt a lélegzete, mikor merev tagja köré fontam ujjaimat. Először lassan kezdtem mozgatni csuklómat, hogy rátaláljak a megfelelő tempóra, aztán összeszedtem minden bátorságomat, és lejjebb kúsztam, hogy megérintsem őt a nyelvemmel is. Eric mélyről jövő morgása felbátorított, és kezdeti bizonytalanságomat felváltotta a vágy, hogy örömet okozzak neki. Hogy eddig csak ő, de most már én is. Nyelvemmel felfedeztem minden centijét, mielőtt lassan a számba vettem. Eric felnyögött, ujjai hajamba mélyedtek, de nem irányított. 
- Úristen...
Kipróbáltam, mennyire tudom a számba venni, és mikor már túl soknak éreztem, kezemet is használni kezdtem.
- Laycie - hagyta el nevem sóhajként Eric ajkait, én pedig felpillantottam rá, és összeforrt a tekintetünk. Sosem hittem, hogy egyszer lesz annyi bátorságom - miközben abszolúte nem vagyok félős csaj, és ezt szerintem már sokszor bizonyítottam is -, hogy képes leszek ilyesmit csinálni, és közben a másik szemébe is nézni, de kételyeimet elnyomta a vágy és az ösztön. 
Nem sok idő kellett, mire lüktetni kezdett a számban, néhány pillanattal később pedig - Eric elmorgott káromkodásait kísérve - megéreztem élvezetének bizonyítékát is. Korábban olvastam, az a legegyszerűbb, ha csak gondolkodás nélkül lenyeljük, szóval én is így tettem.
Újra Eric fölé másztam, aki ekkor kinyitotta szemeit, és két hatalmas keze közé fogta arcomat.
- Elképesztő vagy, Azy - mormolta kissé zihálva. Halkan felnevettem, és csak sejtettem, hogy halvány pír kúszott az arcomra.
El sem hiszem, mit csináltam... De nem negatív értelemben lepődtem meg, csupán... Uhh...
Eric újra szólásra nyitotta ajkait, de végül nem mondott semmit, csak magához húzott egy gyengéd csókra. Kezei végigsimítottak fedetlen hátamon, míg el nem értek fenekemig, amibe bele is markolt. 
Halkan felnyögtem.
- Mit szeretnél, mit csináljak veled? - mormolta, miközben tekintetét fel, s alá vezette testemen. Alsó ajkamba haraptam, és ujjaimat körülfontam csuklóján, ezzel is megakadályozva kezének kóválygását.
- Eric... úgy szeretnék elmenni, hogy bennem vagy. - Hangom magabiztos, konkrét csengése először még engem is meglepett, hát még őt, gondoltam. De nem vontam vissza, sőt, el sem pirultam. Tudtam, számomra most felesleges az előjáték, ahhoz túlságosan kívántam őt. Tudtam, mit szeretnék, és az csak ő volt. Nem a keze, nem az esetleges nyelve... Nem. Ő. Eric. Vagyis a kisebb Eric... 
- Biztos vagy benne? - kérdezte lágy hangon, óvatosan bólintottam, miközben tarkójánál hajába túrtam. Azonban a következő pillanatban, mikor már éppen felkészültem volna, ő elszakadt tőlem, és fintorba torzult arccal meredt rám. - Basszus, az óvszer...
- Nem... nem kell - motyogtam, és biztos voltam benne, hogy ha hangom elcsuklása nem is, de pírba borult arcom elárulta helyzetem kellemetlenségét. - Szedek fogamzásgátlót, mióta elkezdtük... tudod...
Elmosolyodott, és egy futó pillanatra csókot nyomott ajkaimra.
- Szóval tényleg ezt akarod - szólt csendesen, a hangulat valahogy hirtelen nagyon meghitté vált. 
- Igen - feleltem suttogva. Újfajta érzés lengett minket körül, és most, hogy teljes mértékben, akadály nélkül simult össze a testünk esett le, mit is fogunk tenni. De akartam. Tényleg akartam. Mint még soha semmi mást az életben.
Összefont ujjainkat fejem mellé helyezte, és másik kezével combom belső felét simogatta, hogy ellazuljak. 
- Szeretlek, Laycie - suttogta. - Vigyázni fogok rád.
- Én is szeretlek - feleltem ugyan olyan halkan, meghatottan. - A tied vagyok, Eric. 
Csókot nyomott homlokomra, tekintetünk egybefonódott. Olyan szorosan egybesimultunk, hogy szinte éreztük egymás szívverését, levegővételét, de ő mégis le tudott nyúlni köztünk, és helyreigazította magát. Lábaimat a csípője köré fontam, a szemembe nézett, kezével megsimította arcomat, és kérdően nézett rám. Mikor bólintottam megerősítésként, megéreztem az első centiket, és remegve felsóhajtottam. Fájdalmas nyögés hagyta el ajkaimat, mikor teljesen belém hatolt, és nem titkolom, tényleg piszkosul fájt. Szinte szétszakadtam, de ez leírhatatlan... egyszerűen úgy éreztem, nem egy túl kellemes érzés, és belepusztulok.
Azonban nem szóltam semmit. Ajkaimat összeszorítva álltam ki a fájdalommal szemben, és győztesként jöttem ki párbajunkból. Apró csókokkal borította be arcomat, és megnyugtató kis semmiségeket suttogott a fülembe. Pár pillanat múlva görcsös szorításom felengedett, karjaimat lazábban fontam nyaka köré. Megnyugtatóan simogatta karomat, hogy ellazuljak.
- Jól vagy, minden rendben? - kérdezte, halványan elmosolyodtam. 
- Minden rendben - bólogattam.
Kicsit hátrahúzódott, majd újra elmerült bennem. Pár mozdulat után kezdtem megszokni az érzést, és a fájdalom helyét kezdte átvenni az élvezet. Nem számítottam másra, tudtam, nem lesz egy leányálom, de végre fellélegeztem, az alhasamból eltűnt a feszítő érzés, és helyébe a gyönyör lépett. Ahogy Eric hátát karmolásztam, és nőietlenül nyögdécseltem, ő úgy bátorodott fel, és úgy mozgott bennem egyre gyorsabban. 
- Elképesztő érzés - zihált, arcát nyakhajlatomba temette. - Layc...
Eric nevét nyögve válaszoltam, ebben a pillanatban többre nem tellett tőlem.
Megérezte, mikor akarok többet, és akkor gyorsított a tempón, de azt is, amikor elfáradtam, vagy túl sok volt, ekkor pedig lejjebb kapcsolt. Értékeltem, mennyire figyelt rám, minden mozdulatában érezhető volt a féltés, a szeretet, amitől úgy éreztem, menten elsírom magam. De mivel ez túl abszurd lett volna, így visszafogtam magam - ez azonban csak addig tartott, míg következőleg fel nem nyögtem, s hátam ívbe nem feszült.
- Ez az, Kicsim - súgta Eric, csókot nyomott ajkaimra. Én mélyítettem el, és hívtam táncra nyelvét, mert éreztem, erre van szükségem. Még jobban széttártam combjaimat, ezzel még mélyebbre került bennem. Teljes összhangban mozogtunk, ajkait enyémekre szorítva próbálta visszafogni magát, de tudtam, ha ő együtt van valakivel, az vadabb. Viszont ő visszafogta magát, a vágyait értem, és ettől újra el akartam magamat bőgni.
Nemsokára éreztem, ahogy falaim összezáródnak Eric körül, és ezt minden bizonnyal ő is megérezhette, mivel rákapcsolt. Néhány pillanat múlva testem teljesen megfeszült, ajkaim néma sikolyban nyíltak szét, testemet átjárta az öröm, és nem sokkal később Eric is követett. Nyakamba temetve arcát hagyta, hogy elragadja a gyönyör.
Egyetlen pillanatra mintha minden megszűnt volna. Csak ő volt és én, csak a feketeséget láttam, és nem hallottam mást, csak kettőnk száguldó szívverését - legalábbis úgy képzeltem, hogy hallom.
Erre az egy pillanatra lelassult az idő.
Mikor a pillanat varázsa elmúlt, Eric felemelte a fejét, és a szemeimbe nézett.
Elmosolyodtam, és boldog voltam, mikor ajkait gyengéden enyémek ellen nyomta. Kihúzódott belőlem, és mellém feküdt. Magához húzott, én pedig átöleltem, így mindketten a hátunkon feküdtünk, csendben anélkül, hogy bármit is mondtunk volna. Eric néha egy-két csókot nyomott arcomra, én pedig szórakozottan túrtam hajába.
Hosszú-hosszú percekig csak ott feküdtünk, és élveztük a ránk boruló csendet, majd egyszer csak Eric megszólalt.
- Köszönöm - suttogta.
Meglepődve emeltem fel fejemet karjáról, nagyokat pislogtam rá.
Mit köszön? Nekem kellene itt köszönni bármit is, de még nem tértem magamhoz...
- Micsodát?
- Azt, hogy szeretsz - vont vállat, mintha ez olyan magától értetődő lenne.
Boldogan elmosolyodtam. 
- Megtiszteltetés téged szeretni, Khaled - súgtam ajkaira, aztán kis csókot nyomtam szájára. - Ezt sosem fogom elfelejteni, Eric.
- Hát reméltem is - nevetett fel, követtem.
Újabb csend következett. Fejemet mellkasára hajtottam, ő hátamat simogatta. Elmosolyodtam. A gondolatra, hogy többé már nem voltam érintetlen, szűz huszonhárom éves csajszi, és a tényre, hogy pont a fülem alatt verdesett Eric szíve, szokatlanul gyorsan, egyébként.
- Mit szólnál egy zuhanyhoz? - vetette fel az ötletet egy idő után, felnéztem arcára. Beleegyezve bólintottam, majd a pokrócot megragadva keltem fel az ágyról. - Minek az? Mindent láttam már, amit kellett.
Vállat vontam.
- Ez más - érveltem gyengén, és próbáltam nem a kicsi Ericre vezetni pillantásomat, aki egyébként nem is volt olyan "kicsi", és takarásban sem volt. 
Eric mosolyogva megrázta a fejét, majd ujjainkat összekulcsolva kezdett a fürdőszoba felé húzni, és közben leszedte rólam a lepedőt, mely a padlóra hullt. 
Jóformán maga után kellett húznia, amikor én kicsit lemaradva még visszanéztem az ágyra, szeretkezésünk helyszínére, ahol elveszítettem a szüzességemet... és ugyan olyan volt, mint azelőtt, de mégsem. Pedig csak egy ágy volt. És ez is csak egy szex. De mégsem, mert az első volt, és csodálatos, és... és én is változtam, vele párhuzamosan.


6 megjegyzés:

  1. Oh my good *_*
    Az első *_* Már ideje volt :D
    Tetszett az a sok változás :3 Nagyon is xd
    Sietni de nagyon xx
    *Hatalmas ölelés drága*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igeeeeeeen :3 Így van. (: Örülök, hogy tetszett! :') Igyekszem. <3
      Ilysm, RS

      Törlés
  2. Nagyon jó lett :D Úristen megtörtént! :D Gondolom a kicsi Eric is megkönnyebbült. :) ;) Várom a folytit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem így van. :"D *pirulósarc*
      Hamarosan érkezik! :) <3 xx

      Törlés
  3. Most nyílt alkalmam rá, hogy elolvassam a sztori 30. fejezetét, de valahogy úgy érzem, hogy nem bántam meg! Hihetetlen jó lett és végre megtörtént az első ... *-* Kíváncsi leszek rá, hogy Layc ezek után mennyire változik meg mind jellemben, mind külsőleg :)
    Siess a kövivel! xx Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod! <3 Köszönöm.
      Ezt még nem tudni.... A sztori folyamán épp eleget változott már, de lehet, hogy gonoszkodós kedvemben leszek :3
      Igyekszem, ahogy csak tudok! :)
      xoxo, RS

      Törlés