2015. október 28., szerda

Huszonhetedik: Egy lépés a sorsom felé

Itt az új rész, remélem tetszeni fog! Próbálom helyrehozni a hibáimat, nem tudom, mennyire sikerül. 
Köszönöm az előző fejezethez érkező biztatásokat, ezek adnak nekem erőt a folytatáshoz. <3
Remélem most sem fogjátok vissza magatokat. :')
All the love, RS


image
Reggel forróságra ébredtem. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, mi van, ha ég a ház, esetleg lázas vagyok, de utána rájöttem, hogy a még mindig a derekam köré kulcsolódó karok okozták felhevülésemet. Így már minden érthető volt.
Eric halkan szuszogott mögöttem, fejem egyik karján pihent, míg a másikat derekamon dobta át, s tartotta a helyzetéhez képest szorosan. Lábainkat az este folyamán összefűztük, és itt jött el nekem az a pillanat, mikor egyszerűen képtelen voltam tovább tűrni ezt az egészet, ezt a tehetetlen, de tagadhatatlanul örömteli, vigyorgásra késztető állapotot, és megfordulva a fiú ölelésében, homlokomat mellkasának döntöttem, s hideg kezeimet becsúsztattam a pólója alá, hogy kicsit felmelegítsem őket.
Ám ez valószínűleg rossz döntés volt, mert egyszer csak a szinte alattam fekvő fiú felmordult, s résnyire nyitott szemekkel hunyorgott le rám.
- Kibaszott hideg a kezed - dünnyögte fáradt, rekedtes hangon.
Vállat vontam.
- Lehetséges, de a kockáid felmelegítik - vigyorogtam kihívóan.
Tudtam, erre felélénkül, hiszen ki nem hagyott volna egy ilyen alkalmat, amikor visszavághat.
- Csak a kezedet? - vonogatta a szemöldökét.
Rá fintorogtam, aztán kibújva a takaró alól néztem rá.
- Néha komolyan elgondolkodom, helyes döntés volt-e ez az egész - dobok felé egy puszit, majd emelt fővel terveztem távozni a szobából. Igenám, csakhogy ez meghiúsulni látszott, mikor is két erős, izmos kar fonódott derekam köré, ezzel megakadályozva a menekülésben, lefagytam.
- Hova szöksz?
- Próbáltam győztesen kikerülni a párbajunkból - ismertem be kelletlenül.
Nincs mit tenni, vesztettem.
- Ez már a gondolat megszületésekor is egy vesztett ügy volt - nevetett ki Eric, mire lábamat hátralendítve megrúgtam. Felnyögött, de nem engedett. Más eszközökhöz kellett folyamodnom.
Fenekemet hátratolva próbáltam ingerelni őt egy kicsit, miközben átfutott az agyamon, ez mégis mennyire jó ötlet. Hiszen Eric az este tényleg becsípett, talán még jobban is, mint anno, és attól függetlenül, hogy hála Istennek mindketten jól bírtuk a piát, még érezhető volt rajta a - na jó, talán enyhe... sem - másnaposság.
- Te nagyon gonosz vagy, ugye tudod? - kérdezte rekedtes, vágytól fűtött hangon, aztán felnyögött, mikor egy újabb kört írtam le a csípőmmel, s kezeimet az ő derekamon tartott kezeire vezettem. - Borzasztó nőszemély - suttogta, majd vállamba harapott. Felsikkantottam a hirtelen jött ötletétől, majd tenyerébe nyaltam, mikor azt szám elé kapta, hogy ezzel is tompítsa a félreérthető zajokat.
- Nem akarom tudni, komolyan mondom, hogy nem akarom tudni, mi folyik ott bent, de közölném veletek, hogy a mellettetek lévő szobában vagyok és magasról leszarom a nyáladzásotokat így, fél kilenc tájékán, vili? Pofa súlyba, gyerekek! - kiabált át Oliver haragosan, mire mi csak kedvesen kinevettük.
- Két évvel vagy idősebb nálam, Olly... - értetlenkedett Eric a "gyerekek" szó hallatán, szintén emelt hangnemben, hogy legyen esélye meghallani. Bár szerintem még a suttogást is érzékelte volna, már amilyen hegyes füle van... Hihi, a kis tünde Olly.
Nem tudtam nem észrevenni, milyen hangon beszélt. Olyan... öhm... felizgult hangon. Pirultam, jujj.
- Nálam kicsit többel, de attól még... - akadékoskodtam, miközben nem tudtam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy még mindig ugyan olyan pozícióban álltunk, és a srác is a fülembe pihegett, szinte zihált. Azt meg pláne nem, hogy valami kemény a fenekemnek is nyomódott. 
Felkuncogtam, mire Eric újból a vállamba harapott. Ismét felsikkantottam, de az ekkor esedékes lecseszésnél már személyesen is láthattuk Oliver dühös ábrázatát. Elnyűtt pólót viselt bő fazonú pizsamagatyával, mezítláb csattogott át hozzám, és a haja is rendezetlenül állt. 
Tök fura az ember reggelente... - állapítottam meg elmésen.
- Még mindig kitartok az álláspontom mellett, bár azért már látom, nem az ágyban vagyok, ráadásul vízszintesen, és ezt méltányolom, Saade - pillantott jelentőségteljesen Ericre, aki figyelmen kívül hagyva bátyámat, csókot nyomott a fülem mögötti érzékeny bőrfelületre. Megremegtem az érzésben, és egy újabb, de önkénytelen kört írtam le csípőmmel. - De a reggel akkor is reggel. Ha már itt tartunk azt sem értem, Laycie hogy lehet ébren, hiszen ő maga a megtestesült mormota, de...
Oliver még mindig beszélt, viszont minket ez az apró tény nem zavart. Kezdett tényleg felhevülni a hangulat, a levegőben ott repkedett valami ismeretlen fogalom, kérdés, de minket ez sem érdekelt, mert Eric csókjai a vállamon, nyakamon, fülem mögött megrészegítettek, és a következő pillanatban már arra eszméltem, hogy vele szemben álltam, és karjaimat nyaka köré kulcsolva tapadtam ajkaira.
Nem foglalkoztam Oliverrel, sem az Eric ajkán érezhető alkohollal, csupán azzal, hogy minél előbb megkóstolhassam azokat a rózsaszín, húsos ajkakat.
Kicsivel később halványan érzékeltem, ahogy Oliver egy köhintést kísérve elhagyta a szobát, és ez azért valljuk be, felszabadított.
Mégse a bátyám előtt teperjem le a srácot, azért...
- Laycie... - beszélt csókunkba, lényegében a számba, mire hümmögtem egyet válaszul. - Mit szólnál...
- Ha? - kérdeztem kíváncsian, érdekelt, mit is szeretne tulajdonképpen.
- Ha elvinnélek egy randevúra, ami teljesen kizárja majd a szerződést?
Lassan fogtam fel, mit is kérdezett, és csak akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen bamba szemekkel meredtem rá, mikor megéreztem szapora szívdobogásomat. Hirtelen még melegebb lett, a következőben pedig szélesen elvigyorodtam, és újra rózsaszín ajkaira tapadtam. Nyelve táncra hívta enyémet, és eszembe jutott, régen, még a tiniévek legelső éveiben mennyire gusztustalannak tartottam a polipozást, és úgy döntöttem, én sosem fogom ezt csinálni... erre meg mindezt megcáfolva olyan vadul smároltam Erickel, mint azon az éjszakán, anno.
- Ez egy igen? - húzódott el megint.
Válasz helyett ismét csak bólintottam.
- Máskor is válaszolhatsz így - vigyorgott pimaszul, tarkón legyintettem. Felhördült. - Bántod az uradat?
- Ha megérdemli - tártam szét karjaimat, majd királynősen távoztam a szobából, és rohantam a konyhába, hogy reggelit készíthessek.
De előtte még elővettem a másnaposságra való gyógyszer-csomagomat - én csak így hívom ezt a kütyüt -, és azzal baktattam át a nappaliba, hogy az akkorra már ott tanyázó Eric kezébe nyomjam azt.
- Eksön - biccentettem, s visszasétáltam a konyhába.

Reggeli után nekem sietnem kellett a stúdióba, Eric pedig ment egyeztetni a producerekkel és egyebekkel a műsorhoz. 
- Szép jó reggelt - köszöntem jókedvűen, mikor beléptem a terembe. - Hogy vagytok?
Mindenki egyszerre kezdett magyarázni, milyen volt az eltelt két napja, én pedig megpróbálva mindenkire figyelni, bólogatni kezdtem egy rendkívül értelmes (-nek kinéző) arccal. 
- Most, hogy megérkeztél, kezdhetjük is - lépett elém Steven, majd az öltözőm felé terelve utasított egy kicsit gyorsabb tempóra. Én igyekeztem, tényleg! De valahogy leblokkolt az agyam azóta, hogy Eric lényegében randira hívott. És tudva, hogy még sosem volt ilyenünk, hatalmas boldogságot jelentett ez nekem. Bár ha azt nézzük, hogy köztünk történtek már dolgok, még ha nem is olyan komolyak...
De végül egész gyorsan elkészültem. A Maia jelmezemben várakoztam egy hangszórón üldögélve, és a sorozatbeli legjobb barátnőmmel csevegtem.
- Figyuzz már, Laycie, Colton minek jön ide? - vonta össze szemöldökét Ashley, majd kicsit odébb csúszott, ahogy az ekkorra már ideérkező Colton szinte félresöpörte.
Fintorogtam a tudatra, ez mennyire Hollywood-os mondat volt már, de aztán inkább szó nélkül hagytam. Inkább azon járt az agyam, mit akar már megint Colton, mikor a nemsokára felvett jelenetben úgyis smárolnunk kell majd egy rohadt buli rohadt túlfűtött hangulatában, rohadtul cukin...!?

- Megjöttem - kiáltottam el magam, miután becsuktam mögöttem a bejárati ajtót. Floyd rohant felém, s ahogy csapkodott a farkával, a hátsó fele úgy mozgott az egész kutyával. Mosolyogva kaptam fel és puszilgattam körbe, majd vele a karjaimban lépkedtem beljebb, immár zokniban. - Hol van apuci, kicsiszívem? 
- Itt - hallottam a hangot, s afelé kapta fejemet észrevettem Ericet is, ahogy az ajtókeretnek dőlve figyelt minket. - Milyen volt a napod?
Basszus, elmondjam neki a csókot? Vagy ne? Hiszen semmit sem jelentett, ő meg amúgy sem a pasim... Még, Laycie! Vagy soha nem is lesz? Túl sokáig húztuk már ezt, hogy elérhessük a célunkat? - pazar, már belső hangom is van! Mi ez, ha nem totál dili?
- Jó - vontam vállat semleges arccal, meghozva döntésemet, úgyis ismeri a forgatókönyvet alapon.
- än den andra, genomsnittliga - vigyorgott szemtelenül, felvontam szemöldököm. 
- Nem lehetne ezt olyan nyelven, ahogy én is megértem? - érdeklődtem kedves hangnemben, Eric felnevetett.
Kifejezetten élvezte a helyzetet, ez látszott rajta.
- Jag glömmer om jag inte använder - folytatta, közelebb lépve hozzám. Kivette kezeimből Floydot, a földre rakta őt, s a kis áruló azonnal elfutott. Fel az emeletre, majd ki tudja...
- Ez nem vicces, ne várd el tőlem, hogy svéd nyelvleckét vegyek a kedvedért, mikor még a saját anyanyelvemet is nehézkesen tanultam meg - ciccegtem, aztán belém szorult a levegő, ahogy Eric két nagy kezét arcomra simította, ezzel fogva tartva pillantásomat. Na nem mintha menekülni akartam volna...
Tekintetem cikázott két csokibarna írisze között, miközben vártam a folytatásra.
- Jag älskar dig - súgta szinte már ajkaimra, fintorogtam. 
- Elárulod, mit mondtál? Mert ez egy remek mód lenne arra, ha nem akarod, hogy tudjak valamit, ezért így mondod, majd amikor megkérdezem, hogy elmondtad-e, te határozottan bólintasz, mivel jahh, te elmondtad, csak éppen én nem értem, és ezt azért nem tolerálnám, mert nem lenne egál - hadartam levegővétel nélkül, Eric döbbenten vizslatta arcomat.
- Levegőt nem ártana venni közben. Tudod, ez egy nélkülözhetetlen dolog a világon - magyarázta gonoszkodós arccal, rányújtottam a nyelvemet. - Leharapom! - figyelmeztetett.
Azonnal visszahúztam, majd egy Colgate vigyorral fitogtattam nyerésemet.
Ha ha ha!
Nemsokára el is engedett, s a kanapéra húzva invitált egy kis tunyulásra. Lábait felpakolta a dohányzóasztalra, az enyémeket a combjára, s így feküdtünk el a párnákon.
Este nem tudom, hány órakor szólaltunk csak meg következőleg, addig valahogy elfoglaltuk magunkat.
- Nos, nem mész készülődni? - mosolygott rám Eric csillogó szemekkel, felvont szemöldökkel, értetlenül vizslattam arcát.
- Miért is kellene? Ugorjak el bevásárolni, vagy mi?
Sóhajtott egyet.
- Kérdeztem tőled ma valamit - kezdett rávezetni. Bólogattam válaszul, mint aki figyel és érti, miközben még a kérdésre is csak utólag, gondolkodás után emlékszem.
Aztán beugrott. Mi az, amin egész nap pörgött az agyam? Hát még szép, hogy a randinkon!
- Bakker, Eric, ez ma van? Miért nem mondtad?! - pirítottam rá, aztán, mint valami őrült rohantam fel az emeletre, és kezdtem készülődni.
- Nem kell semmi pucc, Azy! Csak egyszerűen! - kiabált fel Eric, mire bólintottam. Na nem mintha ezt láthatta volna...
Hajat nem mostam, mivel azt a forgatásra indulás előtt már megtettem, így csupán egy új szettet varázsoltam össze magamnak, és a sminkemet is felfrissítettem. Mivel azt mondta, öltözzek lazán, ezért én úgy is válogattam magamnak ruhákat, és csak remélni mertem, nem leszek túl alul öltözött. Mindenre gondoltam, mint esedékes program, de arra határozottan nem, ami végül lett.
Fél óra múlva ugyanis Eric lehúzódott egy mosoda előtt.
- Wuhh, Eric - nyögtem. - Mondd, hogy az első randinkon nem kötelezel ruhamosásra! - néztem rá kikerekedett szemekkel.
Azonban ő csak rám vigyorgott, majd kipattant a kocsiból, és megkerülve a járművet, illedelmesen nekem is kinyitotta az ajtót. Udvariasan a kezét is tartotta, hogy kapaszkodjak bele, azonban én inkább csak megcsaptam a táskámmal, és duzzogva indultam el a bejárat felé. Eric mögöttem hallhatóan jót mulatott rajtam, de én nem foglalkoztam vele. Hiszen mi ez már, basszus?! Jóhogynem kukázni megyünk! Nem vagyok én hálátlan, meg ilyesmi, de...
Az üzlet még nyitva volt, úgyhogy nagyot sóhajtva toltam be a nehéz üvegajtót, majd lépkedtem beljebb a csempéken. Fintorogva fordultam meg, és néztem szembe Erickel, aki kezeit zsebre vágva állta pillantásomat. Nem bírtuk sokáig, mert egyszer csak mindketten elnevettük magunkat, de kit érdekel? A mi kapcsolatunk pont az ilyen komolytalan pillanatoktól tökéletes. Legalábbis nekem.
- Elmondod, miért jöttünk ide? - érdeklődtem, miközben egy féloldalas mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Randizunk - vigyorgott rám vissza. 
Megforgattam a szemem.
- És ezt egy mosodában?
- Nem vagy étteremhez öltözve - bökött felém állával, utalva a fekete farmeromra, a fehér pólómra, a kabátomra és a piros Martensemre.
- Na menj te a tudod hova - hördültem fel, és felkapva magam mellől egy adag ruhát. az arcába dobtam azt. - De tudod mit? Itt kellő mértékű eszköz van ahhoz, hogy utálni tudjalak.
- Uhh - fintorgott rám pimaszul. - Tojjak be egy piszkos pólóktól? 
Felnevettem.
Ördögien felnevettem.
Nem tudta, mibe keveredett.
- Nem. Tojj be egy összefosott gatyától - csippentettem két ujjam közé az ominózus darabot, és meglengettem az orra előtt. Ösztönösen hátrált egyet, én pedig vigyorogva és röhögve nevettem. Aztán elnézett mellettem, és felcsillant a szeme. Meglátott egy éppen akkor végzett mosógépet, odafutott, kicselezve engem, és szinte feltépte a kis kör alakú ajtaját. Markába kapott egy adag vizes ruhát, és egyesével kezdte hozzám vagdosni őket, miközben én még mindig azzal a rohadt nadrággal voltam csak felszerelkezve.
- Feladod?
- Igen, feladom - forgattam meg szemeimet, aztán hitetlenül felnevettem. - Tudod, mikor elképzeltem, hogy milyen lesz az első randink, valahogy nem így jelent meg előttem...

- Ebből két dolgot szűrtem le - mosolygott rám féloldalasan. - Egy, hogy te agyaltál már a témán, és kettő, hogy nagyon bejön neked a kreativitásom.
- Mindkettő igaz, de minek tagadjam? Anno is megmondtam neked pacekba, hogy... hát, szépen fogalmazva érintetlen vagyok, és ez nem általad fog megváltozni - vonogattam a vállamat.
Eric összevonta szemöldökét, és kihívóan nézett rám. Bevallom, kicsit betojtam. Talán az enyém is lehetett volna az a gatya... Mondjuk a jövőben.
- És ezt még mindig így gondolod? - indult meg irányomba egészen addig, míg orrunk szinte összeért. Alsó ajkamba haraptam, és direkt megvárattam a válasszal, miközben fogaskerekeim megállíthatatlanul forogtak az agyamban a gondolatra: Vajon változott e az álláspontom a témával kapcsolatban, vagy nem?
- Még nem tudom - vontam végül vállat, Eric nyakszirtemre simította kezét. Tenyerébe hajtottam a fejem, szemeimet lehunytam, és pár pillanatig élveztem a helyzetet, majd felsikkantottam, ahogy érzékeltem, felemeltek a földről. A következő, ami történt az volt, ahogy érezhetően bepakoltak valahova, és mikor kinyitottam egészen addig összeszorított szemeimet, döbbenten vettem észre: egy kosárban voltam. Eric egy kosárba pakolt bele, de szerencsére üres volt.
Győzedelmesen mosolygott le rám, míg én törökülésbe vágtam magam, majd fölém hajolva invitált egy csókra, a kosárka szélein megtámaszkodva. Nyakára simítottam kezeimet, szemeim automatikusan lehunyódtak, és ajkaim is elnyíltak, amint a fiú végignyalta alsó ajkamat. Belemosolyogta csókunkba, Eric követte a mozdulatot.
- Amúgy hogyhogy nincs itt senki? - húzódtam el tőle egy pillanatra, tekintetem cikázott két barnája között.
- Azért mégis csak randizunk - nézett rám tudálékosan, felnevettem. 
Egy biztos: ezt sosem felejtettem el.

A mosoda után mégis elmentünk kajálni, bár szerintem inkább az okból, hogy a gyomrom elég hangosan adta a fiú tudtára, menten kajára van szüksége, vagy végig háborogni fog. Így kedvezve nekem, kínaizni mentünk. Eric szenvedett a pálcikákkal, én meg csak nevettem rajta, könnyedén falatozva, gyakorlott mozdulatokkal forgatva az evőeszközt. Egy idő után feladta, és inkább kézzel fogyasztotta tovább a nyers halat és a rizst, amin újfent nevetnem kellett.
- Mit kell adni a rinocérosznak, ha hasmenése van? - tette fel Eric a következő találós kérdését, mire felhorkantam.
- Passz - ittam a Sprite-omba.
- Utat - röhögött a saját viccén, és elégedetten döngette mellkasát az örömre, sikerült kihozni belőlem a kellő reakciót, amire számított. Ugyanis prüszkölve nevettem fel, és az orromon folyt ki az italom. 
- Nevetsz a nyomoromon? - kérdeztem felháborodva, miközben könnyes szemmel fújtam ki az orrom egy a táskámból gyorsan előkapott zsepibe. - Rohadj meg, Khaled - nevettem fel tehetetlenül.
- Menjünk? - kérdezte óvatosan mosolyogva, s mikor bólintottam, ő segített felvenni a kabátomat, rendezte a számlát, és a kocsi felé irányított. 
Azonban, mielőtt még a kilincs felé nyúlhattam volna, hogy be is tudjak szállni, ő a kezemért kapott, és magához rántott. Szinte mellkasának csapódtam, felvont szemöldökkel lestem fel arcára. 
Az a fene magasság-különbség.
- Mit szeretnél? - leheltem kíváncsian. - Átfogalmazom. Mi is történik most?
- Ez csak egy lépés a sorsom felé - mosolygott lélegzetelállítóan, majd ajkaimra hajolt, és egy édes csókban jutalmazott. - Laycie, járnál velem?
- Hova? A boltba és vissza? 
- Nem, Azy. A boldogság felé, de talán még a Tescoba is elmehetünk, ha akarod...

13 megjegyzés:

  1. Szia drága!
    Sajnálom, hogy rég kommenteltem, de nem nagyon volt időm, épp, hogy a részeket eltudtam olvasni.
    De mindegyiket imádta, és konkrétan olvadoztam Erictől és Laycietől.
    Ahogy most is. Egyszerűen olyan kis cuki volt ez a rész.D Imádom ezt a két kis hülyét:3
    Őszintén meglepődtem, a mosodás ötleten, de végül nagyon jól megírtad, ahogy ott cukiskodtak.(van ilyen szó?xd)
    Rettentően vártam már, hogy Eric mikor kérdezi meg. És, hát Laycie válaszaxd Nem csalódtam, és ez az utolsó pár mondat nagyon ütött.xd
    Nede, ér itt abbahagyni?
    Következőt követelek, most!:D
    xx, Aurora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy itt vagy! <3
      Na de jó, virulok, hogy elnyerte a tetszésedet! :')
      Mindenképpen itt kellett abbahagyni, így jött ki a kellő hatás. :D
      hamarosan érkezik. :) <3
      Ölel, RS

      Törlés
  2. Huhh...:D
    Na szóval C:
    Úgy látszik, hogy a tegnap elhangzott mondatom nem talált süket fülekre! :D
    "Lehetséges, de a kockáid felmelegítik!"
    Ha láttad volna azt a nagy vigyort az arcomon! :DD
    Meg amikor Floyd csapkodott a farkával... Khm! :D
    És a mosoda teljesen ideális hely egy randira? Ugye?
    Szerintem is :D
    A vége pedig... :D
    Kész! :D
    Siess de nagyon gyorsan! xx
    #Hatalmasölelésdrága

    VálaszTörlés
  3. Így van. :'D
    Örülök, hogy tetszett! Elértem a célomat, yupiii ^^
    Hamarosan érkezik, szerintem már pénteken. :) <3 xx

    VálaszTörlés
  4. Annyira tetszett !!! ×◆×
    Csak éppen 7 perc alatt elolvastam . Új rekord .
    Legyenek továbbra is ilyen jó , vicces és fantasztikus részeid !
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki!! *w*
      Gratula! Ez tényleg rekord. :D
      Igyekszem majd, remélem, azok is tetszeni fognak. :')
      xoxo, RS

      Törlés
  5. Nagyon, nagyon édes volt ez a rész, nagyon tetszett! :3 Csak így tovább! Ja és siess ám a kövivel, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz velük! :3 Barby xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen örülök, hogy tetszett! :3
      Holnap érkezik! :) <3 xx

      Törlés
  6. Az a találós kérdés :D Tuti felteszem a kèrdést pár ismerősömnek. "Mit kell tenni, ha a rinocérosznak hasmenése van?" ... "Utat" :'D Azótta nevettek ezen! Nagyon jó rész volt. Mèg valami. Ross és Rachel szerepelt a rèszben! *o* (mint kép) Jaj, de megörültem, azt vártam, hátha Eric feláll a csókból, s neki megy a mosógép ajtajának, ami nyitva van. :D ♡ Kíváncsi vagyok a következőre!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. * "Mit kell adni a rinocérosznak, ha hasmenése van?"

      Törlés
    2. Nekem is nagyon bejön, tesóm sütötte el, és ugyan úgy reagáltam rá, mint Laycie. :"D
      Örülök, hogy tetszett! :)
      Igen, ez a gif volt az ihlető kép számomra, mert azonnal jött az ötlet, mint a rinocérosznak a hasmenés! :D
      Ez eszembe sem jutott, de amúgy nem rossz ötlet! ;)
      Holnap érkezik! :) <3

      Lots of love, RS

      Törlés
  7. Könyörgöm folytasd! <3 Marhajó lett mint mindig <3 "Lehetséges, de a kockáid felmelegítik!" Ennél a résznél besírtam <3. És tényleg egy mosoda a legjobb hely egy randira?? :D ;) A rinocéroszos vicc is halál volt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már kint is van az új rész. :)
      Annyira nagyon köszönöm! <3
      Örülök, hogy tetszett! És igen, pont ezért a reakcióért lett ez a választott helyszín. :"D

      Lots of love, RS

      Törlés