2015. szeptember 25., péntek

Huszonkettedik: Mindenki így szereti...

Whaaa, 34 feliratkozó?! 15000+ kattintás?! *o* Elképesztően köszönöm!! Sosem hittem volna, hogy egyszer leszünk ennyien, és a megtekintések száma is hatalmas siker számomra! Sírok. :')
Hálás vagyok az utolsó részhez érkező kommentnek, Juditnak a facebookos cukiságáért, a megtekintéseknek és, hogy velem vagytok. Hamarosan érkezik a nagy csattanó, de addig is... remélem tetszeni fog ez a rész, igyekeztem mindent beleadni, hogy a következő rész elő legyen készítve a lényegre. (nadeokosmondatvoltez) És igen,  enyhe spoiler. :D 
All the love,
RS




Mindenki így szereti...

{Laycie Phell}
Megbabonázva néztem őt. Békésen szuszogott a párnákon, az egyik füle a szemébe lógott, bár ez látszólag őt nem zavarta. Engem idegesítene, ha ez megtörténne velem... valószínűleg mondjuk rohadtul meg is ijednék, hiszen ez mennyire irreális már, de mindegy.
Floyd - mert hogy ez lett a beagle és rottweiler keverékként született kutyus neve - az új szerelmem. Folyton magammal cipeltem mindenhova, de ha nem, akkor meg jött utánam. 
Anyáék huszonhetedikén hazamentek mondván, hagynak minket regenerálódni és élni. Elszontyolodtam, hogy ilyen hamar távoztak de ugyan akkor örültem is neki, mivel kettesben lehettem Ericcel. Na jó, hármasban, mert ugye Floyd is a csipet csapat tagja lett, de ha azt mondanám a srácnak, "Csináljunk már valamit hármasban!", valószínűleg nagyon félreértené. 
Huszonkilencedikét írtunk. Beck értesített a minap, hogy kezdjük a forgatásokat. Tízre bent kellett lennem a stúdióban, és fél hét volt, szóval neki kellett kezdenem a készülődésnek tudva, mennyire is lassan haladok. 
Borzasztóan izgultam. Miközben elindultam a fürdő felé komolyan úgy éreztem, mentek összecsuklik a lábam. De igazából nem tudom, mitől is féltem, hiszen nem ez volt a legelső munkám, nem voltam tapasztalatlan a témában, mégis úgy éreztem, így van. Mert valahogy újnak éreztem ezt a sorozatot, egy kihívásnak. És ez önkénytelen vigyorra késztetett, miközben ledobáltam magamról a pizsimet és beálltam a zuhanykabinba. Ellazult izmokkal álltam és dőltem a hideg csempének, s addig folyattam magamra a vizet, amíg már ráncos nem lett az ujjbegyem. Ez egyébként nevetésre késztetett, de azt már tényleg nem tudom, mégis miért. Biztos meghülyültem.
Amint végeztem a zuhannyal a szobámba indultam és egy szál törölközőbe csavarva testemet mentem a szekrényemhez, majd kezdtem válogatni. Floyd folyamatosan mellettem volt, össze vissza ugrált és nyalogatott, alig lehetett vele bírni. Valószínű megérezte az izgulásomat... Olvastam, hogy képesek ilyesmire a kutyák... mármint az empátiára, a gazdijával való kapcsolatra. 
Végül egy teljesen egyszerű szettet kaptam magamra, mely egy fekete farmerből, fehér pólóból állt magassarkú cipővel. Egyszerű sminket dobtam fel tudva, ott úgyis kapok még majd amikor az órára pillantottam elégedetten vettem tudomásul: pont időben voltam. S ezt csak bizonyította, hogy telefonom is megcsörrent, és igen, Beck volt az. Egyébként nem meglepő módon.
- Máris kész vagyok - szóltam bele kedves hangnemben, köszönés nélkül.
- Oké - nevetett fel fellélegezve. - Siess, kint vár a kocsi.
- Rohanok. - És már futottam is. Kiskutyám felháborodva loholt utánam, de miután már a kabátomat meg a csukámat is magamra húztam észbe kaptam, és karjaim közé fogva búcsúztam el tőle. - Jó legyél, Floyd és ha a papa is elmegy, mert ugye neki is indul az élet akkor se legyél rossz, rendben? 
És mintha értette volna! Megnyalta az arcomat ezzel guszta nyálcsíkot hagyva ott, amit kacagva töröltem le, aztán a földre raktam és egy hangos kiáltás, alias köszönés után már kint is voltam a házból. Eric még nagyban aludt, szerintem.
- Hali - estem be a kocsiba. - Messze van innen a stúdió?
Beck megrázta a fejét.
- Fél óra, vagy még annyi sem.
Megnyugodva dőltem hátra és miután bekötött magam, egy ideig kifelé néztem az ablakon, majd miután meguntam megfordultam és érdeklődve szólaltam meg:
- Egyébként, milyen volt a karácsony a családoddal?
Beck arca felragyogott. Már csak ezért is érdemes volt feltenni ezt a kérdést.
- Óh, egyszerűen fenomenális! Olyan jó volt látni a lányokat... a feleségem csinált neked sütit, Layc és majd ha befejeztük mára akkor oda is adom, rendben?
- Igazán nem kellett volna, de köszönöm - mosolyogtam hálásan. És ebben a pillanatban kanyarodtunk be a stúdió parkolójába, s ahogy a motor is leállt két mamlasz pasi jelent meg a jármű mellett, gondolom a biztonságiak. Nem igazán értettem ennek a miértjét, mivel egy árva lélek nem volt a bejárat körül, meg amúgy sem szerettem sosem a testőröket de ezt sikeresen lenyeltem és bejutottam az épületbe is, a két szekrénnyel körülvéve.

Mindenki kedvesen fogadott. Baromi jófejek a kollégáim, akikkel együtt fogok játszani és a rendező is fiatalos - mivel az -, hála Istennek, szóval minden pöpec volt. Az izgalmam nem tűnt el de ezt nem is vártam, hiszen szörnyen izgultam, vajon menni fog e a szerepen alakítása, mennyire estem ki a gyakorlatból, nem fogok e csalódást okozni... Beck is ideges volt kissé, de ő amiatt, hogy nem fogjuk tudni elindítani a sorozatot a kitűzött dátumra, de mivel a rendező, Steven halál nyugodt volt, ez ránk is átjönni látszott. Bíztam a pasasban, tudtam, érti a dolgát és elkészülünk a kellő mennyiségű anyaggal, amikorra kell.
Egy gyors eligazítás és értekezlet után Steven közölte, máris kezdünk. Nem ellenkezett senki, mert ugye miért tettük volna? Gyorsan betereltek a sminkszobába, ahol Lilith megcsinálta a sminkemet - tudtam! -, a hajamat is szebbé varázsolta, aztán a segítségével a ruhámba is belebújtam. A karakterem, Maia kicsit furcsa és ez az öltözködési stílusán is meglátszik, de talán pont ezért szerettem bele a szövegkönyvbe már az elején; mert érdekes volt.
Közben menedzserem összefoglalta a szerződés részleteit, de nem igazán figyeltem oda rá, mert bíztam benne.
- Beck - szakítottam félbe őt, mikor épp a szerződés anyagi vonzatait taglalta.
- Ha nem tetszik a húsz guriga, feljebb lökdöshetem huszonötre is... - nézett fel rám a papírokból. Nagyon megkedveltem őt, már csak az is szimpatikus volt számomra, hogy szemei még akkor is mosolyogva néztek rám, mikor épp esetlegesen az agyérgörcs kerülgette miattam.
- Nem, nem a pénzről van szó... - kezdtem bizonytalanul, miközben Lilith keze a hajamban matatott, s próbálta elrendezni a hullámokat. Kissé feszélyezett a dolog, hogy ő is hallhatta a beszélgetésünket de tudtam, ezt ideje lenne megszoknom.
- Akkor? Nem tetszik a forgatókönyv? - vonta össze szemöldökét.
- De, nagyon tetszik. Másról szeretnék beszélni... - izgatottan nyeltem egyet. Nem tudtam, helyes e, amit kérni fogok de azt tudtam, hogy amint eszembe jutott, máris lelkesedést éreztem.
- Mondd!
- Meg tudnál keresni nekem valakit? - kérdeztem. - Nem tudom, tudod e, hogy két bátyám van - bólintott, így folytattam. - De ugye csak Oliver az, aki érdeklődik irántam és attól függetlenül, hogy ez mennyire is rosszul esik engem érdekel, merre van Dean. Érted, ugye?
- Persze, hogy értem, Laycie. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megtaláljam a testvéredet - nézett rám kedvesen, hálásan viszonoztam. - Na de akkor most kezdődhet a forgatás?
Válasz helyett csupán bólintottam, majd amint Lilith jelzett, hogy kész a hajam felpattantam, szökellő lépésekkel mentem ki a központba, és már neki is kezdtünk.

Meglepően gyorsan haladtunk. Az első rész igazából csak csupa bohóckodás és mindössze annyi, hogy Maia sulijába új diák jön, és a suliújság főszerkesztője vezeti körül
körül, ahol egy osztályba kerül Zanderrel és Cassandrával, akik nem épp ismeretlenek neki, majd kezdődik a bonyodalom. Nem szerénységből, de szerintem ez egy olyan sori lesz, ha elkészül, ami majd meg tudja érinteni az embereket, leginkább a fiatalokat lévén, hogy közvetlen és butuska. Nekem pedig pontosan erre volt szükségem.
- Végeztünk mára, skacok - tárta szét karjait ünnepélyesen Steven. Két résszel is sikerült elkészülnünk, ami azért szerintem baromi nagy teljesítmény! Mondjuk én bírtam volna még tovább is, de Steven azt mondta, ahhoz képest, hogy ez az első forgatási nap, és először dolgoztunk együtt a srácokkal, tök sokat haladtunk! És bele kell számolni, hogy egy rész "csak" harmincöt perces, s nekünk is rengeteg időnk volt gyakorolni, illetve/vagy felkészülni.
Steven igazából nagyon is jóképű férfi volt, az oldalt felnyírt, de elöl hosszú, s oldalfrufrura hagyott hajával, az igéző mogyoróbarna íriszeivel... ha nem lenne két férfi is az életemben - Eric és Floyd -, szerintem rácuppantam volna. Hehe.
Mikor már este, útközben sötétben autókázva, de visszaértünk a házba, Eric még nem volt ott. Floyd szinte rám ugrott, ahogy meglátott és ez hatalmas vigyorra késztetett. Felkaptam és össze vissza gügyögtem neki, majd ahogy megláttam Beck értetlen és szinte már ijedt képét, inkább lenyugodtam.
- Oké, öröm látni az örömödet, de ez akkor is furcsa volt - húzta el a száját, felkacagtam. - A süti - nyújtotta át a dobozt, amit csillogó szemekkel vettem át tőle majd szagoltam bele: marlenka. Összefutott a nyál a számban, annyira jól nézett ki, aztán egy öleléssel és egy nagy puszival köszöntem meg a gesztust.  A kezébe nyomtam a kutyámat és felrohantam az emeltre, a szobámba siettem és miután megtaláltam a borítékot, visszaugráltam a menedzserem elé.
- Boldog karit - nyújtottam felé a borítékot szinte vibrálva az izgalomtól, vajon mit fog szólni hozzá. Összevont szemöldökkel rakta le Floydot a parkettára, aki szinte ugrált örömében és a lábaim mellé feküdt.
Amint belepillantott arcára döbbenet ült ki, s ellenkezően nyújtotta vissza a lapot.
- Nem fogadhatom el, Laycie - rázta a fejét.
- Ne hülyéskedj. Megengedhetem magamnak, te pedig túl sokat vesződsz a dolgaimmal...
- Ez a dolgom - kotyogott közbe.
- Igen, de akkor is! Jó utat Rioba - vigyorogtam győztesen, s a nappaliba rohantam, hogy még csak esélye se lehessen vitát nyitni. Felnevetett, majd utánam jőve a kanapé hátánál állva adott egy nagy puszit a fejem búbjára, aztán távozott. Pár perc múlva kaptam az sms-t:

Elképesztően köszönöm, Laycie! x Beck

Önelégülten mosolyogva húztam magam alá a lábaimat és kapcsoltam be a tévét majd felkacagtam, ahogy Floyd az ölembe ugorva megnyalta az arcomat. Imádom azt a kutyát!
Valószínűleg Eric nézhette ezt a csatornát, mert az ugrott be először a kütyü bekapcsolása után: A hírek. Én pedig nem kapcsoltam el, hiszen minek? Unaloműzésnek pont megfelelő volt, és amúgy is csak háttérzajként szolgált.
Pár a világgal kapcsolatos tény és friss hír után jöttek a sztárokkal, celebekkel kapcsolatos dolgok. Ez már bevallom azért jobban érdekelt, úgyhogy amíg az ölemben alvó kiskutyám fülét vakargattam, érdeklődve pislogtam a képernyőre, mikor is feltűnt: csak egy ismétlés volt. 
"Laycie Phell és Eric Saade románca" - olvastam fel a szalagcímet. Vártam már valamiféle visszajelzést a világtól szóval izgatottan hallgattam a rólunk szóló cikket is.
- Nemrég derült ki, újabb házasságot ünnepelhet a celeb világ. A Phell és a Saade família egy hónapja alkot nyilvánosan is egy családot, és a menedzserek bevallása szerint nemsokára személyesen kérdezősködhetünk a szerelmesektől egy sajtótájékoztató alkalmával, ahol Laycie forgatást megkezdett sorozatáról és Eric új, nemsokára kiadott, tuti toplistás számáról is szó eshet. Figyelem, rajongók! Bárki mehet!
Megdöbbentett a hír, de csak vállat vontam. Ez van. Még örülök is neki...
Eric pont ebben a pillanatban toppant be. Magyarázott valamit, miközben levetkőzött, de bevallom arra nem igazán figyeltem. Hangja jókedvűen csengett, elmosolyodtam.
- Hali. - Felpattanva megöleltem köszönésképp majd kissé bódulva szippantottam egyet abból a jellegzetes Eric illatból. Menta és nikotin... hmm.
Valójában nem tettem még túl magam azon a csókon de szerintem igazából csak azért mert nem tudtam, ez "kényszer csók" volt, vagyis a helyzet megkövetelte, esetleg inkább "szerelmes csók", amibe beleremegett a gyomrom, ha csak rágondoltam. És nem tudtam, hogyan kellene kezelnem  helyzetet, ezért a legegyszerűbbet választottam: úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Létezik ennél jobb alternatíva? Kétlem.
- Mizujs? - érdekelődött, miközben levágódott mellém a kanapéra, s lábait felpakolta a dohányzóasztalra, ezzel kirángatva pillanatnyi merengésemből. Megráztam a fejem, és ezzel visszaestem a jelenbe.
- Valamikor sajtótalink lesz, én is most tudtam meg. De amúgy ez buli, szóval felőlem okés, no para - vontam vállat.
- Klassz - dünnyögte. - Mire lehet számítani egy ilyenen?
Felvont szemöldökkel fordultam felé.
- Még nem volt sajtótalid?
- Nem rémlik - nevetett fel kínosan, a tarkóját vakargatva. - Ez ilyen nagy baj? Már a tekintetedből ítélve...
- Jajj, dehogy is! - ellenkeztem. Nem erről volt szó! - Csak furcsa, érted... Hogy egy világhírű énekes, aki tényleg sokak által imádott számokkal rendelkezik még nem vett részt egy ilyen... rendezvényen - magyaráztam a gondolatmenetelemet közben elgondolkodva, milyen jelzővel is illessem ezt az izét.
Csak bólintott egyet, majd láthatóan gondolkodóba esett. Egy ideig elidőztem arcán, ajkam belső felét harapdáltam miközben azon agyaltam: Mi a vöcsök volt az a rohadt csók?! Néha csak úgy előjön bennem a téma, de szerintem tök jogosan!
Szerencsére telefonom kimentett a kínos csönd alól, mely minden bizonnyal hamarosan bekövetkezett volna. Ismerve a körülményeket erre igencsak számítani lehetett. 
A képernyőn Beck neve villogott, fellélegezve nyomtam rá a kis, zöld ikonra majd emeltem a fülemhez a készüléket.
- Laycie, elfelejtettem megemlíteni a mai nap folytatását, teljesen kiment a fejemből, bevallom. De most már mindegy! Egyszer én is hibázhatok. Tehát. Fél óra múlva sajtótalálkozó, Lucas és én igyekeztünk mindent lerendezni, szerintem Eric is pont most beszél az említettel. Szóval, a számodra lényeg; semmi értelme átöltözni, izgulni és a többi, jó leszel úgy, ahogy vagy, rendben? Nincs erre időnk és rosszul is mondtam, mert már itt is vagyunk a házatok előtt, Lucas türelmetlen, sőt, most már bökdös is szóval kapkodjátok magatokat és siessetek ki különben esküszöm itt bunyó lesz, oké? Na, egy-kettő! - s le is rakta. Hát, rendben van, én csak jót nevettem az "öregek" gyerekességén.
Ericcel egyszerre csúsztattuk zsebre a mobilt, s ezen ismét felnevettünk. Én vállat vontam, ő megforgatta a szemeit és megindultunk az ajtó felé, nyugiban hagyva a mindvégig a kanapén szunyókáló Flodyot, aki nem zavartatva magát, egyenletesen szuszogott, s végignyújtózott a párnákon. Irtó aranyos volt és még irigyeltem is, amiért ő már lepihenhetett. Én is igazán megérdemeltem volna, de hívott a kötelezettség.

Nem olyan sokkal később már az asztal mögött ültünk közrefogva a menedzserekkel, és bár még nem kezdődött el hivatalosan is ez az "izé", de mi már ott ültünk, és kicsit összehajolva suttogtunk és vihogtunk egymáson és a másik hülye fejein Ericcel.
- Mindjárt kezdünk - súgta a fülembe Beck, mire rá mosolyogtam, majd ujjaimat diplomatikusan összefonva a fekete asztallapon egyenesedtem ki, és fordultam a tömeg felé. A fényképezőgépek kattogtak és bár eredetileg nyíltan lett meghirdetve, végül mégis csak a sajtósokat engedték be. És bár imádom a rajongóimat, mégis örültem neki, hogy végül így lett. - Mindenre poénosan, jókedvűen válaszolunk, rendben? - juttatta eszembe Beck csöndesen, bizalmasan közelebb hajolva. Bólintottam.
- Ahh, egyszerűen csak adja magát! Mindenki így szereti - nézett ránk nyomatékosan Eric, aztán egy bujkáló mosollyal fordult a tömeg felé. Elkerekedett szemekkel próbáltam felfogni, mit mondott majd végül feladtam, s végleg az egyre türelmetlenebb és hangosabb embereknek szenteltem a figyelmemet.
S aztán ténylegesen elkezdődött.
- Eddig még egyikőtöktől sem hallottunk a magánéletetekről beszélni a karrieretek kezdetétől fogva. Na de most... meséljetek, milyen a házas élet?
- Csúcs - vihogott Eric itt már sejtettem, valami über-vicceset tervez mondani. Ha ha ha. - Ágyba kapod a reggelit, legális a tapi és esküszöm soha nem éreztem még magam annyira szabadnak, mikor azon vitázunk, mégis miért nekem kell elmenni vásárolni, vagy levinni a szemetet. Kész Hawaii!
Elmosolyodtam. Elképzeltem a helyzetet és bár nem minden pontja volt igaz, sőt, mégis örömöt okozott ezeket hallgatni.
Néhányan felnevettek, volt, aki máshogy reagált de a lényeg az, hogy értették a viccet. Már ha a fiú annak szánta.
- Laycie! - szegezték nekem a kérdést. - Milyen Ericcel?
Nem voltam az a pipacsvörös fajta, de esküszöm, majdnem belepirultam a zoknimba!
- Nem tudom körülírni, de egy szombat este talán te is kipróbálhatod - kacsintottam rá játékosan, a nő, aki feltette ezt a kissé intim és zavaró kérdést majdnem felnevetett, de tartotta magát. Ezt mondjuk értékeltem.
- Eric, mi a kedvenc állatod? - érkezett ez a felettébb értelmetlen, idióta kérdés a fiúhoz egy fiatalabb sráctól.
- Te - vágta rá.
Felröhögtem. A tenyerem a szám elé kaptam, hogy ne legyen olyan hangos, ahogy majdnem megpukkadok a nevetéstől, s ez visszhangozna is az asztali mikrofonban, de ezzel a mozdulattal csak azt értem el, hogy tényleg mindenki ránk figyelt. Az ujjamon figyelő "házassági" gyűrűre irányítottam a figyelmemet, hogy le tudjak nyugodni, s láss csodát, sikerült! Pár másodperc múlva hála az égnek lehiggadtam.
- Laycie, hozzám jössz? - vigyorgott egy szemtelenül helyes, először fel sem ismert tag, majd ahogy rájöttem, ki az, majdnem beájultam. Francba, Nolan Hinshaw. Óhh...
- Bocs, már foglalt vagyok, de egyébként elgondolkodtató - motyogtam lehajtott fejjel, majd amint észrevettem magam, bár érezhetően erőltetetten, de felnevettem. Majd megéreztem egy meleg tenyeret a combomon, ami egyből normalizálta a cikázó gondolataimat. Eric a segítségemre sietett. Köszi!
- Eric, mi a kedvenc sorozatod? - érkezett az újabb értelmetlen kérdés, Eric röhögve válaszolt:
- A nejemé! - vihogott még mindig, amiért ilyen ügyesen tudott válaszolni. Kuncogva puszit nyomtam az arcára.
- Laycie mit tennél, ha eljönne a világvége?
Hosszasan fújtam ki a levegőt. Csak ilyen bugyuta kérdések jönnek? Komolyan?!
- Felülnék egy unikornisra és elhúznék a saját bolygómra - válaszoltam halál komolyan, de sajnos nem bírtam ki nevetés nélkül.
- Eric! Mit tennél, ha találkoznál Justin Bieberrel?
- Az arcával törölném fel a WC csempét - dünnyögte a mikrofonba a fiú, felhördültem.
- Naa - ellenkeztem. - Ugyan azon a szinten vagyok, Eric. Ne legyél féltékeny - fordultam felé felsőtestemmel és szemtelenül rá vigyorogtam.
- Pimasz vagy - röhögött, majd válaszolt a következő kérdésre is.
- Laycie, ha rád tüsszentenék mit csinálnál? - érdeklődött utána Nolan egy hatalmas, levakarhatatlan vigyorral. Az enyém valahogy egyből lehervadt, és ezt a jelek szerint Eric is észrevette, mert helyettem válaszolt. Mondjuk erre semmi szükség nem volt, de akkor is jól esett, plusz még jobban is megoldotta, mint én azt terveztem volna.
- Beléd törölné. Következő kérdés, ami ha kérhetem, kissé már komolyabban is érinti a foglalkoztatott témát? Nos?
És innentől kezdve elterelődött a téma. Felváltva válaszoltunk, néha egymás szavába vágva, hol jókedvűen, hol kicsit komolyabban... a lényeg, hogy sikerült mindenre értelmes, valamire való választ találnunk.
- Laycie, mondasz valami mocskosat? - kérdezte rám pimaszul egy fiatal srác, felvont szemöldökkel néztem rá. 
- Hát hogyne - bólintottam eltökélt arccal, Ericre kacsintottam nyugtatásul, majd bele is kezdtem: - A szobád, a szemetes, a szomszéd néni WC-je és nagy valószínűséggel a te szád is, ha ilyet kérsz.
- Utolsó kérdések - szólt közbe Lucas rekedtes hangon, feljebb csúsztam a székemen ültömben. Elgémberedtem, járhatnékom volt. Sőt, mi több: kínaizni vágytam.
- Mit tennél, ha megtalálnál a szobádban szépen becsomagolva, Laycie? - szólalt fel ismételten Nolan, Eric halkan felmordult. Ennek okát mondjuk nem értettem, de mindegy is!
- Kidobnálak, mert azt hinném, a kukások ahelyett, hogy elvitték volna a szemetet, felcuccolták a szobámba azt a rohadásnak induló romlott krumplit - frappáns válaszom okán arca fintorba torzult, én pedig baromi büszke voltam magamra, és a fürge agyamra egyaránt, amiért kiöltöttem egy ilyen zseniális visszavágást.
- Szép - súgta elégedetten Eric. - De magyarázattal kell majd szolgálnod, mégis miért nem kedveled a hapsit - hajolt közelebb hozzám, eltakarva kezével a mikrofont. Fintorogtam egy sort, majd leplezésül újabb puszit kapott az arcára. És ajkam égett, mikor találkozott bőrével. És féltem tőle, hogy ezt ő is észreveszi egyszer.

Következő nap egész végig a stúdióban voltam. Sietnünk kellett tudva, rá következő nap, azaz harmincegyedikén értelemszerűen nem forgatunk. Eric bulit tervezett, én pedig imádtam a tűzijátékot.
- Laycie - lépett mellém Colton a kajás asztalnál, egy papírtányért megragadva gyűjtötte magának a kaját. Míg én gyümiket pakoltam addig ő fánkokat, édességeket és őszintén szólva ezen meglepődtem, mivel egy vizes jelenetnek köszönhetően már volt esélyem megpillantani azt az egyébként vonzó, kidolgozott mellkast és karokat.
- Colton - köszöntem hasonló stílusban. - Mizujs?
- Velem nem sok - vont vállat. - Amúgy meg mesélj... Boldog a házasságod?
Összevont szemöldökkel meredtem magam elé. Egyrészt azért, mert nem kérdezett vissza a hogylétem felől, de ezt tulajdonképpen le is tojtam, talán ismertem már annyira hogy tudjam, nem ő volt az udvariasság mintaképe. A kérdése volt az, mely ledöbbentett. Hiszen mi köze hozzá, basszus?
- Kábé három hónapja, hogy esküdtünk. Szerintem baromi irreális dolog lenne, ha erre itt most nemet mondanék - nevettem fel kínosan. Ő is elröhögte magát, mint aki beismeri, hülyeséget kérdezett, de aztán ezt megcáfolva folytatta.
- És mondd csak... Mennyire vagy monogám? - vigyorgott rám kacéran. 
- Colton - kezdtem bizonytalanul. - Ugye azt vágod, hogy semmi esélyed?
Vállat vont. Nem igazán érdekelt, nyers voltam e vagy sem, mert nem érdemelte meg a kedvességemet, szerintem.
- Nem is ismersz, de én sem téged. Lehet, hogy ha több időt töltenénk együtt, megkedvelnél.
- Erősen kétlem - húztam el a számat, miközben egy mandarint pakoltam a tányéromra. - De ha esetleg összejárnánk és én megkedvelnélek, akkor is csak egy lennék azok közül, akik rajonganak érted. Csak azért, mert a kamerák mögött mi párkapcsolatban élünk nem azt jelenti, hogy a magánéletemben szeretnék veled lógni, arra ott van a férjem. Érted, ugye?
- Ja - vont vállat. - Kell segítség? - biccentett a poharam és a kupac kajám felé. Csak nem hajlandó békén hagyni, basszus! Pedig olyan szép beszédet szedtem össze... 
- Nem, meg vagyok, de azért kösz! - válaszoltam. Nem akartam vele beszélni, sem azt, hogy egyáltanál a közelemben legyen. Egy tipikus elkényeztetett, önelégült barom volt. 
- Naa, Laycie! Miért vagy ilyen rideg? Csak megkérdeztem, kell e segíteni, vagy a későbbiekben lenne e szükséged egy vállra, amin sírhatsz, ha a pasid nem a monogámia híve... - csitított, mintha kisgyerek lettem volna, ráadásul másodjára használta ugyan azt a kifejezést. Nem értettem ezt a hanghordozást, ráadásul tudtommal gyereke is volt, és a feleségétől is elvált... Az első sajnálatos, a második pedig már kezdett érthető lenni, bármennyire is bunkó ez a kijelentés.
Plusz nem kiabáltam vele, nem kell engem csitítani! Nem feleltem, csak felvont szemöldökkel néztem rá, mire feltartotta mindkét kezét, tenyérrel kifelé, hogy ő meg sem szólalt. Inkább visszatértem a tányéromhoz, és pakoltam rá egy utolsó mandarint, majd ajkam belső felét rágcsálva sietősen az öltözőm felé mentem, ahol egymagam elfogyaszthattam az egészséges ebédemet és írhattam egy üzenetet Skylernek, mivel úgy éreztem, talán van egy második esély a barátságunknak.

8 megjegyzés:

  1. Wháá! :D Remélem Skyler és Laycie kibékülnek! :) Ha nem hozod mihamarabb a részt, nem tudom mit csinálok veled! :D #Muhahaha

    VálaszTörlés
  2. Siess a kövivel !!!! Imádom !!! Most kezdtem és egy 3 negyed óra alatt végeztem vele . Magyon ttsik . Istenien írsz . :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de örülök neked! Köszönöm! :) Hamarosan érkezik. <3 xx

      Törlés
  3. Szia drága,
    Nagyon de nagyon de nagyon jó lett ez a rész is! El sem hiszed hányszor jártam fel a blogra megnézni, hogy nem e van már fent rész! És hála ég két nappal ezelőtt megláttam az új részt és aaah egyből rávetettem magam! Megint csak egy csodálatos részt olvashattunk és aahj annyira rossz hogy már vége is van a résznek. Legszívesebben tovább olvastam volna. Ígérd meg hogy gyorsan hozod a következő részt!
    Puszil és ölel: Lolo. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hey, Krumpli!
      Elképesztően örülök, hogy tetszett a rész, nagyon boldoggá tettél ezzel a pár sorral. :) Köszönöm!!
      Hamarosan jön a kövi! :)
      xoxo, RS

      Törlés
  4. Szia ^^ Sajnos csak most volt időm elolvasni az új részt, de minden percet megért :) Nagyon jó lett, bár vannak benne apróbb helyesírási hibák - mondjuk, az miben nincs? :D -, de én mindennel együtt nagyon szeretem a történetedet ^^ Már csak azzal eltöltöttem 10 teljes percet, hogy elképzeltem a kiskutyát :) Baromi édes lehet!
    Ne kövezzen meg senki érte, de valamiért nem támogatom, hogy Laycie és Skyler kibéküljenek! Rossz előérzetem van...
    Siess a kövi résszel, szuper lett a mostani is!
    xx Barby :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hali! <(^3^)>
      Örülök, hogy tetszett! :) A helyesírási hibákat igyekszem javítani, ahogy lehet köszönöm, hogy figyelmeztettél!
      Terveim vannak még a kettejük kapcsolatával, így ez a jelenet kihagyhatatlan volt. :')
      Köszönöm! Hamarosan érkezik!
      Ölel, RS

      Törlés