Kettő: Sunyi nyomi

Laycie Phell

Három hónappal korábban:

- Bakker, Kyle... kurvára nincs most ehhez nekem kedvem - szusszantam egyet, miután lepattantam legjobb fiú barátom mögül a mociról, s fekete bakancsomat megismertettem a járdával. Semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy ismételten végighallgathassam az őrült elméleteit, amelyekbe nagy gyakran engem is bele szőtt.

- Layc, legyél már egy kicsit nőiesebb - röhögött ki, rá nyújtottam nyelvemet. - Azt akarod, hogy leharapjam?

Kacéran pislogtam rá.

- Nem teheted meg - állítottam, láttam rajta, hogy megdöbbent: nem erre a válaszra számított.

- Mégis miért? - indult meg felém, miután bukóját biztonságosan elrakta. Amennyit ő előre haladt, én annyit hátra, és ezzel elvoltunk egy darabig. Míg én mulatságosnak tartottam, addig ő minden bizonnyal idegesítőnek.

- Mert nem engedlek be a számba, vagy a nyelvem közelébe, azé' - adtam a választ, arckifejezését látva felkacagtam, és úgy futottam be a nagy házba, melynek ajtaja már nyitva állt, talán pont az érkező vendégek okán.

A zene basszusa már így is felpörgetett, szinte belsőmben éreztem, olyan hangosan szólt egyik kedvenc slágerem.

- Hello emberek - üvöltöttem el magam. Barátaim visszakiabáltak, s a következő pillanatban két leges legjobb barátnőm már a nyakamban is csüngött. Nevetve karoltam át őket, majd rohantunk ki még mindig ugyan olyan hangulatban a hátsó kertbe, ahol a kisebb party zajlott. Csupán egy kis baráti grillezés, táncolás, talán vadulás, de garantált őrültködés volt tervbe véve, elbúcsúztatva ezzel a számunkra hosszabbra nyúlt nyarat. Megérdemeltük.

- Layc - tárta ki karjait Evan, kuncogva öleltem át derekát, majd kaptam egy homlok puszit is. - Üdv szerény kis bulinkban, csajszi! Biztos vagyok benne, hogy minősége alacsonyabb szintet verdes, mint amilyenekre te jársz de tudom, jól fogod magad érezni.

A srácok sosem fogták vissza magukat, a szomszédok talán pont ezért költöztek el mind. Már amelyik ház egyáltalán készen volt, hiszen bolond unokatestvérem cselesen olyan környékre költözött, amely szinte teljesen kihalt volt.

- Királyak vagytok - vigyorogtam, nem foglalkoztam második mondatával, miközben tekintetem végigpásztázta az udvart. Mindenfele fénysorok voltak, a sötét égbolt pedig rettentő hangulatossá tette az egészet. Babzsákok, hangfalak, egy hatalmas lepedő kifeszítve kivetítő gyanánt, és telis tele volt emberekkel: a barátaimmal. Aztán, mikor észrevettem a legnagyobb, takonyzöld babzsákot, összenéztem Evan-nel, és ennyi pont elég volt ahhoz, hogy letisztázzuk: az bizony az enyém,  te kis sunyi nyomi! Sajnos ő ért oda hamarabb, de nem zavartattam magam, az ölébe vágódtam. A következő pillanatban pedig kitört a "kicsi a rakás", pont akkor, mikor a zenelejátszó is váltott.
A hangulat kezdett a tetőfokára vágni, és ehhez nem kellett semmiféle tudatmódosító szer, durvább alkoholizálás, csupán a jókedv - és társaság.

Tízkor értünk oda, és hajnali négy körül jött el az az idő, mikor az emberek már javában kezdtek kidőlni. Én jól bírtam a piát, és amúgy sem ittam szinte semmit - a többiek sem nagyon -, így tökéletesen elvoltam, Val-val és Sky-al ringattam magam, dobáltam a hajam a pörgős zenére talán úgy, mint még sosem. Abban a pillanatban úgy éreztem, enyém az egész világ, és pont letojtam a másnapi fotózást: eljött az én időm, mely már igencsak régóta váratott magára. Egész rohadt nyáron négy hetet tudtam a barátaimmal tölteni, mert a többit a munkámnak kellett szentelnem. Abszolút nem bántam, hogy anno, három éve édesapám elvitt egy castingra ahol beválogattak, de azért hátránya is volt a dolgoknak: legszebb éveimet nem tölthettem teljesen felelőtlenül. A munkám ugyanis megkövetelte a visszafogottságot, bár akadtak olyanok is, kik tojtak e ki nem mondott szabályokra.

- Hey csajos, jössz egy új körért? - kiabált a zene miatt szőke, rövid frizkós barátnőm magasba emelve poharát, válaszként csak nevetve a hátára ugrottam. - Mázli, hogy elbírom azt a nagy seggedet cicám, mert különben most nagyot csattantunk volna!

- Val, védj meg - vinnyogtam, a földre pattantam, barna hajú barátnőmbe karoltam, s odaadtam Skyler-nek az üres műanyag poharamat. Egy fintorral reagálta le már nem épp józan állapotomat, aztán nagy kedvesen a pulthoz rohant, s megtöltötte mindhármunkét a finom frissítővel. - Hallottad te ezt?! Azt mondta, nagy a hátsóm... - panaszkodtam, a lány pedig csak hátravetett fejjel kiröhögött.

- Baby! - hallottam a kiáltást, a hang irányába fordultam, mint egyébként mindenki. Elvigyorodtam, ahogy tudatosult bennem: a fiú egyenesen szemeimbe nézett. Még csak meg sem kellett fordulnom, hogy leellenőrizhessem, ugyanis folytatta.: - Gyere  Layc, a kedvenc számod! - üvöltötte Nolan, kitárta karjait, felkészülve érkezésemre. Való igaz, legkedvesebb slágerem dübörgött az összes hangszóróból, s én még mindig vigyorogva kértem távozási engedélyt barátnőmtől.

Val cinkosan rám kacsintott, aztán utamra engedett, hogy táncolhassak egyet-kettőt a szexi sráccal is.

- Hívhatsz bárhogy, télleg', de így nem - szögeztem le, miközben megálltam előtte.

Igencsak magasabb volt nálam, talán három fejjel is, és ezt imádtam. Míg más lányokat kiakasztott, ha alacsonyak voltak, én talán pont ezt imádtam a legjobban magamban.

- Akkor esetleg Szívi? Cukorfalat? Nyuszifül? - vigyorgott pimaszul, miközben derekamnál fogva közelebb húzott magához. Kacér természete csak még inkább vonzott magához, akár a mágnest.

- Azzal, ha úgy kezelsz, mint általában a kis ribiket, nem érsz el semmit - kacsintottam rá, s kezeimet nyakába akasztottam, már amennyire tudtam. Pipiskednem kellett.

- Imádom, hogy ilyen pici vagy - hajolt közelebb hozzám, szó szerint egymáshoz préselődtünk. Arcbőrömön éreztem forró lehelletét, elkábított. Egy pillanatra, egészen addig, míg magamhoz nem tértem. Akkor ugyanis egy fejrázást kísérően tettem meg a kellő lépést hátra, de még így is közel maradva a sráchoz. Teljesen tisztában voltam azzal, mégis mire kellenék, még úgy is, hogy ő is tudta, hogy milyen világban is élek: Egészen másban, mint ő.

- Fulladj meg - nevettem az arcába.

Röhögve fogta meg kezemet, majd forgatott meg a zene pörgős ütemére, s állított meg neki háttal. Szemeimet lehunytam, átadtam magam az érzésnek, ahogy ez a rendkívül szexi pasi a karjaiban tartott, s tűzforró lehelletét is érezhettem nyakam érzékeny bőrén, melytől kirázott a hideg. Hatalmas kezeit csípőmre simította, belemarkolt pólómba, míg én kezeimet nyakába akasztottam és így, ebben a pozícióban táncoltunk végig két kemény táncot. Szenvedélyesen mozogtunk egyszer gyorsan, másodjára már lassabban, érzékibben. Nem akartam elveszíteni a fejemet, de mikor a harmadik is elkezdődött volna, Nolan magával szembe rántott, majd ajkait enyémek ellen nyomta. Nyelveink vad táncot jártak, tarkójánál túrtam hajába, míg ő két oldalról fogta közre arcomat, s úgy kebelezte be ajkaimat. Élveztem csókját, de elkeserített a tudat, hogy nem szenvedélyből tette azt, hanem inkább akaródzón, szinte már követelőzőn. Ez adta meg a következő lépést ahhoz, hogy cselekedhessek: elhúzódtam tőle, majd faarccal, enyhe csalódottsággal lépkedtem vissza barátaimhoz, ott hagyva a túlfűtött srácot, ki valószínűleg értetlenül nézett utánam, s égetett lyukat hátamba tekintetével.

- Na mi van Layc, szar volt a csókolókája? - gúnyolódott viccesen Sky Evan öléből, csodás, hosszú ideje tartó kapcsolatuk pillanatnyi látványtól egyből jobb lett a kedvem. Annyira harmonikusak és édesek voltak, én is mindig ilyenre vágytam. De talán túl gyáva voltam hozzá, hogy valakinek odaadhassam teljes mértékben szívemet, lelkemet is.

- Bekaphatod - vágtam vissza, majd Kyle ölébe csüccsentem, nem zavartatva magam. Fél karral átölelte derekamat, míg én mellkasénak dőltem. Bárki, aki ránk nézett azt gondolhatta volna, a mi párkapcsolatunk tökéletes, de hatalmasat tévedett volna szegényke.

- Megoldható, de majd csak holnap - reagált Evan, csókot nyomott szerelme, barátnőm nyakára, mire amaz kuncogva húzta feljebb vállát. Unokatestvérem morgó hanggal jelezte, miszerint nem kedvez neki a mozdulat, igazán vicces kis jelenet volt.

- Skacok, én hulla vagyok - szenvedett Val egy rövidebb csönd után, fejét ölembe hajtotta, lábait pedig felhúzta, amolyan magzat pózba.
Igazán imádtam kislányos stílusát és azt is, ahogyan a kezdetekhez képest - ugyanis kijelentette, hogy normális egyetemista szeretne lenni, hollywood-i barátok nélkül - akkorra az egyik legjobb barátnőmnek mondhattam ezt a dilis csajt.

- Nekem még fotózásom is lesz holnap, bakker - morogtam, arcomat Kyle mellkasába fúrtam. Nevetve simított végig arcomon, majd hajamon.
- Haha, na most kinek jobb? - nevetett fel gunyorosan Sky, várakozva néztem rá, igazán érdekelt, mit is akar kihozni belőle. - Annak, aki fodrászként dolgozik, és a holnapi napot normális szombatként könyvelheti el a szuper pasijával, vagy esetleg Miss Tökély az esélyesebb, a Sztárpalánta?
- Egyértelműen a "Sztárpalánta" - nyújtottam rá nyelvemet, majd együttesen nevettünk fel. Én visszahanyatlottam Kyle mellkasára, szemeimet lehunytam, s úgy pihiztem. Vagy lejjebb vették a hangerőt, vagy csak az én fülem lett tompább... máig sem tudom, mindenesetre határozottan halkabban bömbölt a zene.

- Haza vigyelek? - kérdezte kedvesen mögülem Kyle, nem is kellett megerőltetnem magam a válaszra ugyanis éppen, hogy csak mormogtam egy picit, máris karjaiba vett, amolyan menyasszonyi formában, elköszönt a többiekből, akik kb. ugyan olyan állapotban lehettek mint én, s kifelé indult, velem a karjaiban. Furcsa volt, hisz jobban biztonságban éreztem magam így, mint bármikor.

Egyetlen pillanatra nyitottam csak ki szemeimet, s olyat láttam, melytől igazából nem tudtam, mégis hogy kellene érezzem magamat: Nolan smárolt egy lánnyal, a plázapicsa - kit valójában nem ismertem, nem is akartam, de annak tűnt... - hátát a falnak nyomta, míg hosszú lábait a fiú csípője köré csavarta. Valamiért azonban mégis megkönnyebbültem, hiszen akkor a jelek szerint szegény fiú nem szerzett maradandó lelki sérelmeket a visszautasításom által. Ám mégis bántam: ismét elszalasztottam egy lehetőséget, a saját magam felállította akadályok végett. Tiszta jó vagyok.